Hovenäsetben mindig esik az eső, és fúj a szél. August Strindberg, a visszavonult stockholmi üzletember mégis úgy dönt, erre a vidékre költözik, hogy megvalósítsa az álmát, és használtcikk-kereskedést nyisson. Ugyanazon a viharos éjszakán érkezik meg a faluba, amikor Agnes, a közszeretetnek örvendő tanítónő nyomtalanul eltűnik. A partvidéki idillt fenekestül felforgatja az ügy. A rendőrség, élén az elszánt Maria Martinsson nyomozóval, éjjel-nappal keresi Agnest, de egyre fogy a remény, hogy még életben találják. Vajon mi történhetett vele? És miért van Augustnek az a különös érzése, hogy nála lehet a rejtély megfejtésének kulcsa?
Könyvadatok
Oldalszám: 432
Kiadó: Animus
Kiadás éve: 2022
Fordító: Torma Péter
Sorozat: August Strindberg 1.
A Beteg lelkek és a Zombiláz trilógia után mindenképp szerettem volna olvasni még az írónőtől. Mivel eddig mindegyik kötetét a könyvtárból kölcsönöztem ki, a következő olvasmányomat is onnan terveztem, szerencsére van belőlük bent jó pár darab. Végül a Viharjelzés mellett döntöttem, ami egy (Svédországban) 2020-ban megjelent sorozat első része, és a fülszöveg alapján kellőképpen izgalmasnak ígérkezett.
August Strindberg Stockholmból költözik Hovenäsetbe válása és szülei halála után. A tragédiákat és a nyüzsgő fővárost hátrahagyva szeretne új életet kezdeni a csendes, kicsiny faluban. Vagyonkezelői munkájából meggazdagodva megveszi az itteni temetkezési vállalkozó eladásra kínált üzletét, ahol használtcikk-kereskedést szeretne nyitni. Az emberek bizonytalanok és távolságtartóak vele szemben, miután kiderül, hogy a Fagyasztóként ismert házat bérli ki egy évig, ahol egy brutális darabolós gyilkosság történt harminc évvel ezelőtt. Tovább rontja ismerkedésre való esélyeit, hogy épp a költözése napján tűnik el Agnes Eriksson tanárnő. August akarata ellenére belecsöppen az ügybe Maria Martinsson, a nyomozást vezető rendőrnő által, aki a havonta megrendezésre kerülő könyvklubot vezeti, ahová a férfi is beiratkozik. De vajon mi történhetett Agnesszel? És mi köze van Augustnak a három évtizeddel ezelőtti bűncselekményhez?
Nem sűrűn olvasok skandináv krimiket, de Kristina Ohlssonnal mindig szívesen kivételt teszek. A Beteg lelkekkel magasra tette a pontot arra a bizonyos i-re, ezért kíváncsi voltam, képes-e ezt megugrani. Sajnos számomra ez elmaradt, de mindenképp ajánlom ezt a könyvét is. A fő csattanó már a történet elején kideríthető, ezért nem volt meglepő, mikor kiderült az igazság. Azért így is kissé meredek a bonyodalom, ugyanis egy, egyesek számára igencsak megkérdőjelezhető kapcsolat hátulütője rajzolódik ki előttünk a lapokon. Emellett hozzájön még a megbotránkoztató múltbéli tett, amitől a Fagyasztó említése nélkül is kiráz mindenkit a hideg. A brutalitást és a hajmeresztő fordulatokat tehát az August Strindberg sem nélkülözi, és a maga módján nagyon is izgalmas. Kíváncsian követtem végig e férfi új környezetbe való berendezkedését, illetve a rendőrségi nyomozás fejleményeit. Egészen a végéig nem lehettünk benne biztosak, mi történt valójában Agnesszel, csak az apró utalásokból próbálhattuk összerakosgatni a nagy egészet. Nem mondom, hogy meglepett a végeredmény, mert kifejezetten erre számítottam, és az utolsó fejezet előtt 60-70 oldallal már tudtam, ki a felelős mindenért. Úgyhogy nem okozott túl nagy döbbenetet a fő cselekményszál, viszont a mellékszálak és a karakterek annál érdekesebbek voltak.
Augustot eleve furcsának ítélik sokan már csak amiatt is, hogy a nyüzsgő fővárosból addigi életének hátat fordítva egy apró településre költözik, ahol ráadásul bizarr dolgok történnek. De ő nem ül fel a rosszakaróknak, inkább a jövőbeli karrierjére koncentrál. Meg tudtam érteni, miért hagyott maga mögött mindent, amit addig elért, mégis hatalmas bátorságra vall ekkorát lépni. Szimpatikus karakter volt, akárcsak Maria. A nyomozónőt sem veszik teljesen komolyan, amiért kocsi helyett biciklivel jár munkába, de ő sem fél felvállalni önmagát. Egyedül a férjével való erőszakos kapcsolatáról hallgat mélyen, aki kék-zöld foltokat és ennél is komolyabb sérüléseket okozva neki éli ki rajta a felsőbbrendűségét. Épp ezért Pault legszívesebben a cápák közé vetettem volna, Ray-Rayt, Maria munkatársát pedig szívem szerint vállon veregettem volna, amiért végre nem tűrt tétlenül, hanem cselekedett. Amilyen megbízhatatlan férj, olyan remek barát. Agnest aki megérti, megérti, én az életben nem fogom. Milliónyi esélye lett volna, hogy kiszálljon egy olyan házasságból, ami már nem hozott egyikőjük számára sem boldogságot, sem elégedettséget, bárhol újrakezdhette volna az életét. Karl egyszerűen csak tinédzser, rajta nem tudtam annyira meglepődni, Jochenen már annál inkább. Az idős úriember olyan titkokat rejtegetett, amikre egyáltalán nem számítottam.
Összességében véve tetszett a Viharjelzés, voltak benne izgalmas részek, viszont helyenként kiszámítható volt a történet. A karakterek személyes traumái és indíttatásai nekem sokkal érdekfeszítőbbek voltak, az, amiket tettek és amiket nem, hogy megoldódjon a rejtély. Féltve őrzött titkok és hazugságok tömkelege, amiket hiába söprünk a szőnyeg alá, egy idő után a felszínre kerülnek. Kristina Ohlsson rajongóknak nem ajánlom kihagyni, August miatt én is folytatni fogom a sorozatot.
Pontszám: 10/8
Idézetek a könyvből
"Az élet ilyen. Néha csodálatos, néha szörnyű, a kettő között pedig tűrhető."
"Minél több idő van hátra az ember életéből, annál kevesebb ideje van egy adott pillanatban. És megfordítva."
"Ha August tanult valamit az utóbbi években, az az volt, hogy az idő mindent elintéz. Nincs szüksége segítségre ahhoz, hogy teljen, épp ellenkezőleg. Homokként folyik ki mindenkinek az ujjai között, akinek még dobog a szíve."
"- Nincs határa annak, hogy mi, emberek milyen veszteségekkel tudunk megtanulni együtt élni. Lenyűgöző, de legfőképpen borzalmas."
"Az érzések szabadok. Semminek nem kéne tilosnak lennie, ami jó."
Ha megtetszett a könyv, a libri.hu-n megrendelheted. Katt a bannerre az oldal alján!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése