Amikor Kate Pierce-Keller egy különös kék medált kap ajándékba a nagymamájától, majd az időutazásról kezd mesélni neki, Kate úgy érzi, az idős hölgy félrebeszél. Ám az egész hihetetlen história hirtelen szörnyen valóssá válik, amikor egy, a múltban elkövetett gyilkosság veszélybe sodorja Kate e világi életét.
Kate megtudja, hogy a gyilkosság egy még sötétebb terv része, és genetikai adottságát kihasználva visszamegy az időben, hogy kezdetét vegye egy évszázadokon átívelő macska-egér játék.
Az események megváltoztatásáért azonban Kate-nek fizetnie kell – ha sikerrel jár, a fiú, akit szeret, a létezésére sem fog emlékezni. De bármennyire jó szándékkal teszi is, van egyáltalán joga megváltoztatni az egész világ sorsát?
Könyvadatok:
Fordító: Varga Tibor
Oldalszám: 400
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2016
Sorozat: The Chronos Files - Időcsapda #1
Erre a könyvre már a megjelenése előtt szemet vetettem. A szépséges borító azonnal megbabonázott, de nem csak emiatt figyeltem fel rá. A 12 majom óta odáig vagyok az időutazással foglalkozó sorozatokért, így egy percig sem volt kérdés, hogy elolvasom-e Rysa Walker regényét. Tavasszal be is szereztem, és bő fél évig árválkodott a polcomon, de megérte végre levenni onnan. Remekül hozta azt, amire számítottam vele kapcsolatban.
Az Időcsapda egy modern kori időutazós sztori, YA köntösbe burkolva. A tizenhat éves Kate a tinédzserek normális életét éli, míg nem egy nap találkozik régen látott nagymamájával. Katherine-nek csupán egy éve van hátra, és szeretné, ha az unokája hozzá költözne, hogy jobban megismerjék egymást. Ám hamarosan nyilvánvalóvá válik, hogy asszonynak más tervei s vannak. Egy furcsa, kéken világító medált és egy könyvet ajándékoz Kate-nek, amit a lány először nem tud hová tenni, ám amikor a naplót ellopják tőle a metrón, és a jóképű idegen, akit eddig csak a medált megérintve látott, megmenti, a nagyanyja mindenbe beavatja. Kiderül, hogy Katherine időutazó, és egy jövőbeli történelem-kutató szervezetnek, a KRONOSZ-nak dolgozott, amíg Kate nagyapja, Saul önös érdekei miatt ellenük nem fordult, eltörölve őket a föld színéről. Katherine az utolsó ugrásakor 1969-ben ragadt, és folytatta az életét, de Saul továbbra is vadászik rá, amiért a jövőben szembeszegült vele. Egyedül Kate képes megállítani, és amikor hataloméhes nagyapja megváltoztatja az idővonalat, eltörölve ezzel a lány létezését, nem marad más választása. Vissza kell mennie az időben, hogy megakadályozza a nagymamája meggyilkolását, és visszakapja a szüleit, még ha ezáltal kénytelen is lemondani a szerelméről.
Igazi felüdülést jelentett számomra ez a történet. Nagyon is szükségem volt most rá a high fantasyk és realista kötetek tömkelegében. Ezért is sajnálom annyira, hogy sokan leértékelik, mert nem látják át az összefüggéseket. Pedig ha olyan rossz lenne, nem kapott volna egy neves díjat sem, nem igaz? Oké, nem állítom, hogy felfogtam minden egyes részletet, nekem is zavaros volt néhol, és maradtak a fejemben fekete lyukak. Előfordult, hogy egy-egy bekezdést kétszer-háromszor kellett átolvasnom, mire megértettem, miről van szó. Könnyű elveszni benne, ezért maximális odafigyelést igényel, egy pillanatra sem szabad elkalandozni közben. Elég, ha csupán egyetlen apró, látszólag jelentéktelen mozzanatról lemaradunk, máris elveszítjük a fonalat. Rysa Walker bámulatosan vezeti a cselekményt. Ügyesen szlalomozik múlt, jelen és jövő között, és nagyszerűen fűzi össze az eseményeket. Az időutazás sosem egyszerű téma, de neki sikerült mindent tökéletesen a helyére pakolnia, anélkül, hogy belegabalyodott volna. Komolyan, le a kalappal előtte. Tetszett, hogy a könyv miatt létrehozott egy teljesen új mozgalmat, a szírista rendet, még a róluk szóló leírásokat is élvezettel olvastam. Eget rengető akcióra azért nem kell számítani, vannak benne pihenősebb részek, de a történelmi oldala kifogástalan. Az írónő hűen visszaadja a XIX. század végi Amerika hangulatát. Mintha én magam is ott sétálgattam volna az 1893-as chicagói Világkiállításon az akkori divat szerinti szörnyű cipőkben és kellemetlen abroncsos ruhákban, és rettegtem volna a félelmetes sorozatgyilkostól.
A karakterek viszont nem hagytak bennem mély nyomot. Nem kerültek olyan közel hozzám, mint szerettem volna, kicsit semlegesnek éreztem őket. Kate egy egyszerű, átlagos tinilány, akinek az önbizalomhiányára rátesz egy lapáttal, hogy olyasmit várnak el tőle, amiben ő maga sem hisz. Tiszteltem azért, hogy nem omlott össze, pedig minden oka meglett volna rá, hiszen a családja egyik fele kitörlődik az idővonalról, vagy nem emlékszik rá, míg a másik fele bármi áron meg akarja akadályozni, hogy megszülessen, és kizárólag a nagymamájában bízhat a rokonai közül. Bátor lány, bár folyton kételkedik magában, fél, hogy elszúrja, és még jobban összekutyulja a dolgokat. Ilyenkor legszívesebben jól megráztam volna, hogy ne rinyáljon, hanem szedje össze magát, mert igenis képes megcsinálni. Persze a világmegmentés mellett a romantikára is jut némi ideje. Kaptunk egy bonyolult, korszakokon átívelő szerelmi háromszöget, egyik oldalán a szupercuki és szerethető Trey-jel, aki az első perctől kezdve segíti és támogatja Kate-et, a másik oldalán pedig a rejtélyes, szinte a semmiből előbukkanó Kiernannel, aki majdnem minden életszakaszban feltűnik valamilyen formában, és számtalanszor megmenti a lányt. Azt egyelőre nem döntöttem el, hányadán állok velük, mindenesetre kíváncsi vagyok, mit tartogat számukra a jövő - vagy éppen a múlt.
Mindent egybevetve alapvetően elégedett vagyok az Időcsapdával. Azt kaptam tőle, amit vártam, se többet, se kevesebbet. Kikapcsolt, ellazított, olykor gondolkodásra késztetett, mozgásra ösztönözve ezzel a fogaskerekeket az agyamban. És ki tudja, egyszer talán valóban feltalálják az időutazást. Bármi történjék is, egy biztos: az idő relatív és tünékeny, de múltunk mindig lesz. Reméljük, jövőnk is.
Pontszám: 10/10
Nézőpont: E/1, múlt idő, Kate szemszögéből
Kedvenc karakter: azt hiszem, inkább maradok Katherine kutyájánál, Daphne-nál - őt nagyon szívesen elfogadtam volna
Kiknek ajánlom: akik nem tévednek el az időben
Idézetek a könyvből
"- Előfordul, hogy az emberek elfelejtik egymást... és ez még gyakoribb volt a Facebook és az e-mail előtt..."
"(...) ha a lehetetlent kizártuk, ami marad, az az igazság, akármilyen valószínűtlen legyen is."
"Vajon hány ember létezik még ezen az idővonalon, aki sosem született meg a másikon? És kinek a joga eldönteni, hogy melyik idővonal a jobb?"
"- Nem egyszerű, ha az ember megszűnik létezni..."
"- Nem akarok végtelen sok életet, ha azok közül akár csak egyet is nélküled kell leélnem. Nekem elég, ha ezt a valóságot helyrehozod, és akkor együtt lehetünk. És ne félj, minden rendben lesz. Estella mindig azt mondja, hogy az élethez hitre van szükség. Nem tudom, pontosan milyen hitre gondol, de én hiszek benned. És hiszek magunkban."
Ha megtetszett a könyv, IDE kattintva megrendelheted!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése