2018. április 23., hétfő

Lana Millan: Raziel


Ismered a viccet, amiben a bukott angyal, a KitKat-mániás démon és egy hősszerelmes bolti eladó a Tudás Könyvének keresésére indul? Nem? Nem csoda, hiszen ez nem vicc.
Raziel a Tudás Könyvének őrzője, a legfelsőbb misztériumok és titkok angyala. Vagyis csak volt. Valami történt. Lélegzik és ver a szíve, miközben Nevada tűzforró sziklái között kinyitja a szemét. Emberré vált. Lehetne még ennél is rosszabb a helyzete? Igen, és lesz is. Amikor eltűnik a Tudás Könyve, üzletet ajánlanak neki: ha segít megtalálni, visszakaphatja a szárnyát. Segítőként egy pimasz démont varrnak a nyakába, hogy aztán együtt vágjanak neki Amerika vadregényes tájainak. Kalandos útjuk során Raziel felfedezi magában az elszánt harcost, a féltő barátot és az esendő embert. Lana Millan második regénye egy izgalmas mese, ami akár igaz is lehetne.



Könyvadatok:
Oldalszám: 296
Kiadó: Athenaeum
Kiadás éve: 2018
Sorozat:



"Vajon miért görget az Úr ekkora hegyeket elém? Ha egy ötéves gyermek nem fél a haláltól, én miért félek attól, hogy éljek? Meg kell hagyni, egy dologban igaza van a démonnak: legyünk emberek, angyalok vagy démonok, mind Isten teremtményei vagyunk. Persze meg sem fordult a fejemben, hogy a démonokat egy lapon említsem az angyalokkal, hiszen nem a mi szintünkön mozognak. Gonoszak, nincs lelkiismeretük, bárkit legyilkolnak, ha céljuk vagy kedvük úgy kívánja, de akkor miért hiszem azt, hogy Belader más? A gonosz megváltozhat, ahogyan a jóból is lehet rossz? Vagy ezek mind egyszerre vagyunk mi, ez mind bennünk van? Egyszerre vagyunk a felhő, a napsütés, a szél, de bármikor előkerülhet egy kiadós jégeső is. Nehéz, ugyanakkor gyönyörteli feladat embernek lenni és emberként élni."



Amikor január elején először megpillantottam a regényt a kiadó Facebook oldalán, majdnem hanyatt vágódtam a székemmel. Konkrétan elállt tőle a lélegzetem, és a szám is tátva maradt, annyira gyönyörű és igényes a borítója. Mire a fülszöveget is átbogarásztam, már totálisan végem volt. Olyan visszavonhatatlan zsigeri vonzódást kezdtem érezni a kötet iránt, aminek nem voltam képes ellenállni, hiszen megszállottan rajongok az angyalos történetekért, a Raziel pedig emellett rengeteg kalandot és izgalmat ígért. Tűkön ülve vártam hát, hogy megjelenjen végre, és amint első alkalommal a kezembe fogtam, biztos voltam benne, hogy minket az ég is egymásnak teremtett. Határtalan kíváncsisággal vetettem bele magam, és még most, a befejezése után is keresem az agyamat, amit menet közben valahová jó messzire eldobtam.



Raziel, a titkos misztériumok és a tudás arkangyala egy nap emberi testben ébred Nevada sziklás hegységei között. Fogalma sincs, hogyan került oda, és legfőképpen azt nem érti, miért pont emberként tért magához, mivel az elmúlt kétszáz évből semmire sem emlékszik. De válaszokat senkitől sem kap, ezért nem marad más választása, megpróbál beilleszkedni az emberek közé, ami nem is megy rosszul, egészen addig, míg Uriel fel nem tűnik a színen, hogy alkut ajánljon neki. Eltűnt ugyanis a Tudás Könyve, amit Raziel őrzött, és ha sikerül megtalálnia, visszakaphatja a szárnyait. Raziel elfogadja az ajánlatot, de nem egyedül indul útnak. A nyakába varrnak egy cigaretta- és KitKat-mániás démont, Beladert, aki a hátán lévő térképpel elvezetheti őt a könyvhöz, valamint segítsége akad az egyetlen, hozzá közel álló ember, Kendra, és volt barátja, Tommy személyében. Gyorsan kell azonban cselekedniük, mert Raziel egyre jobban kezdi elveszíteni angyali tulajdonságait, és ha kifutnak az időből, Mihály eltörli a Föld felszínéről az összes embert. A tét tehát óriási, de érdemes-e egyáltalán az emberiség arra, hogy megmentsék?

Lana Millan igazi zseni. Elérte nálam azt, amit az írók közül csak kevesen tudnak: hogy a könyv minden egyes apró rezdülését maximálisan átéljem. Nem volt benne egyetlen olyan pillanat sem, amit ne éreztem volna át, ezáltal elválaszthatatlanul hozzám nőtt. Imádtam minden betűjét, minden szavát és mindazt, amit a sorok maguk mögött rejtenek. Nem hiába vártam elmondhatatlanul a megjelenését, hangyányit sem csalódtam benne. Forgószélként vitt előre a történet, soha nincs megállás, mindig történik valami izgalmas vagy torokszorító. Már az elején tágra nyílt a szemem a meglepetéstől, mivel hamisítatlan in medias res kezdése van. Az írónő nem kertel, egyből a dolgok közepébe vág, és csak ezután bontakozik ki előttünk a cselekmény. Szép lassan, apránként adagolja az információmorzsákat, hogy kicsoda Raziel, miért került halandó testbe, és hogyan képes beilleszkedni ebbe az új és modern valóságba. Sokkal több kérdést kaptunk, mint választ, és nem sokkal lettem okosabb a végére, mint amikor elkezdtem olvasni. Akcióból és kalandból nincs hiány, mindegyik fejezet kifejezetten izgalmasra sikeredett, így bőven kijutott az adrenalinból. Szerettem Amerika vadregényes tájain kóborolni, tökéletesen láttam a lelki szemeim előtt a helyszíneket és a szereplőket, annyira filmszerűen peregtek az események. Egyetlen másodpercre sem akartam lassítani, épp ellenkezőleg, többet és többet akartam belőle. Legszívesebben le sem raktam volna addig a kezemből, amíg egy szuszra be nem falom, embertelenül vágyakoztam utána, mikor nem volt épp velem. Az írónőnek fantasztikus humora van, jóízűeket nevettem a szarkasztikus párbeszédeken, és az sem mellékes, hogy számtalanszor elgondolkodtatott. Hatalmas igazságokat mond ugyanis ki, miközben burkolt társadalomkritikát is megfogalmaz, ezáltal görbe tükröt mutatva szembeállítja az olvasókat a megdöbbentő ténnyel, hogy milyen is valójában az emberi természet. Hullámhegyeken és hullámvölgyeken mentem keresztül ezalatt a röpke háromszáz oldal alatt, de az utolsó lapokon kaptam a legnagyobb ütést. Mikor már kezdtem mély depresszióba süllyedni, Lana bedobott még egy, minden eddiginél meghökkentőbb csavart, amitől az állam a padlón landolt, és azóta is ott várja, hogy összeszedjem és visszarakjam a helyére. Nem túlzok, ha azt állítom, hogy irtózatosan brutális függővége van. Ilyen befejezéssel gyilkolni lehet, és ha most rögtön nálam lenne a folytatás, az is túl késő lenne.



A karakterek elevenek, összetettek és kidolgozottak, szinte mindenki belopta magát a szívembe közülük. Mivel Raziel a címszereplő, az ő szemén keresztül láthatjuk és élhetjük át a rázós szituációkat, amiből akad jó néhány, a legnagyobb hangsúly mégis a belsőjében végbemenő folyamatokon van, hogy miként éli meg emberré válását. Eleinte börtönnek érzi halandó testét, amit sokáig tart megszoknia, de minél több időt tölt emberként, annál inkább háttérbe szorul az angyali énje. Olyan új, mámorító érzéseket tapasztal meg, amiket a szárnyaival a hátán soha, míg már ő maga sem tudja, vissza akarja-e kapni őket. Állandóan viaskodik önmagával, csapong ide-oda, amiért néha szívesen lecsaptam volna egy lapáttal, de tökéletesen magértettem a tépelődését. Nincs könnyű helyzetben, ráadásul egy olyan lány teste jutott neki, akire többen is vadásztak. És ha mindez még nem lenne elég, egy idegesítő démont is kap maga mellé segítségnek. Belader igazi seggfej, de a legszerethetőbb seggfej a világon. Imádtam minden megnyilvánulását, ahogy folyton cukkolta Razielt, nagyszerűen szórakoztam a civakodásaikon. Vérbeli rosszfiú, aki előző életében elkövetett ugyan néhány bűnt, ám nem menthetetlenül gonosz. Nagyon-nagyon szerettem azért, hogy az angyal kedvéért próbált megváltozni, sokkal több jóság szorult belé, mint képzeli. Bombasztikus párost alkotnak ők ketten, mindig hiányzott, amikor nem volt épp Raziel mellett. Kendrát is kedveltem, bár előfordult, hogy a kirohanásai idegesítettek. Egy csupa szív, szeretetre méltó lány, aki bármit megtenne azért, hogy ne veszítse el egyetlen barátnőjét. Hihetetlenül bátor, akárcsak Tommy, a kissé különc, de belevaló srác, aki nem riad vissza a kihívásoktól. És ott van még a dörzsölt Uriel, aki a háttérből irányítja a szálakat, pontosabban irányítaná, ha minden a tervei szerint alakulna. De persze soha semmi nem megy úgy, ahogy elképzeli, folyton közbejön valami, amit persze neki kell megoldani. Mindig.

A Raziel bámulatos regény. Lenyűgöző mese, amely akár igaz is lehetne. Kívül-belül imádtam, kedvenccé avattam, nevettem, szárnyaltam és magamba néztem általa. Mindenkinek ajánlom egy, esetleg több KitKat mellé. Vagy fordítva.


Köszönöm szépen a könyvet az Athenaeum Kiadónak!


Pontszám: 10/10


Nézőpont: E/1, jelen idő, Raziel szemszögéből
Kedvenc karakter: Belader
Kiknek ajánlom: nem csak fantasy rajongóknak



Idézetek a könyvből

"természet kézzel-lábbal kapálódzik a nem odaillő teremtmények ellen. Jelen esetben ellenem. A kisebb viharok egy-egy betolakodót jeleznek, ha tájfun vagy tornádó van, akkor többen érkeznek. Az emberiség ajándéknak fogja fel az életet és ezt a csodás bolygót, amit kaptak. Nem is sejtik, mennyi meló volt vele. Ha tudnák, talán nem akarnák állandóan porig rombolni."

"Rengeteg szörnyűséget láttam már, de más dolog látni és megint más érezni. Az emberi érzések fájdalmasak és zavarosak, mégis mérhetetlenül gyönyörűek."

"A tudás nem ajándék. A tudás átok."

"– Az élet lutri. Lehet, hogy mindent a nagykönyv szerint teszel, ahogyan kell, ahogy mások elvárják tőled, aztán egy pillanatra nem figyelsz, és elcsap egy autó. Én azt mondom, élj, mindig tiszta szívvel élj."

"– Egyezzünk meg, hogy mostantól nem szajkózod a fülembe a Bibliát, mert egyrészt baromira leszarom, másrészt rohadtul idegesít. Jól hangzik ez a fordítsd oda a másik orcádat szarság, de garantálom, hogy sehova sem vezet. Ha el akarsz érni valamit, keménynek kell lenned. Fontos, hogy csakis a saját érdekeiddel foglalkozz, különben átgázolnak rajtad. 
– Mindezt Lucifer életvezetési tanácsadójában tanultad? 
– Lehet, hogy most nevetsz ezen, de ha elég időt töltenél el az emberek között, rájönnél, hogy az önfeláldozás mennyire nem kifizetődő. Ha mindened másoknak adod, legvégül semmid sem marad."




Ha megtetszett a könyv, IDE kattintva megrendelheted!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése