Lili Hayward: A Midwinter's Tail - Macska a fagyöngy alatt

Közeleg a karácsony, és a tősgyökeres londoni Mina sorsfordító pillanat előtt áll: már csak alá kell írnia egy szerződést, hogy elérje a hőn áhított állást. Ám ekkor titokzatos levelet kap, benne egy ódon kulccsal, amelyet a rég nem látott keresztapja küldött…

Mina évtizedek óta nem hallott a habókos művész felől, ám a férfi most arra kéri, vigyázzon egy ideig a kis cornwalli szigeten álló házikójára – és a macskájára. A lány elhatározza, hogy rendbe szedi a lakot, no meg a macskát, majd azonnal visszarohan Londonba. Ám amikor rájön, hogy egy könyörtelen ingatlanfejlesztő cég rá akarja tenni a kezét a szigetre, szembe kell néznie azzal, hogy talán ő az egyetlen, aki az útjukba állhat, és megmentheti a szívének egyre fontosabb helyet, még mielőtt minden elveszne.

Könyvadatok 

Oldalszám: 256 

Kiadó: General Press 

Kiadás éve: 2024 

Fordító: Gieler Gyöngyi 

Előbb láttam meg a macskát a karácsonyfa, mint a fagyöngy alatt. Pontosabban elsőként Lili Hayward idei, újabb könyvét fedeztem fel, aztán derítettem ki, hogy tavaly jelent meg ez a kötet. Úgy volt, hogy a Macska a karácsonyfa alatt az én karácsonyfám alatt is ott lesz, de sajnos másképp alakult, így inkább Murr történetével tettem próbát. Azt kell mondjam, nagyon is jól tettem. 

Mina Kestle épp egy karácsonyi partin iszogat a kolléganőjével, amikor belekotorva a táskájába észreveszi a tegnap odasüllyesztett levélkét. Az üzenet a keresztapjától érkezett, akivel már két évtizede nem tartja a kapcsolatot, és mindössze négy szót talál a borítékba csúsztatott papírlapon: "Mina, kérlek, vigyázz rá." Davy Penhallow egy aprócska szigeten, Morgelynen él több száz kilométerre tőle, ahol gyerekkorában Mina is eltöltött pár boldog hónapot, ezért nem érti, miért most és miért pont tőle kér segítséget. Felhívva a sziget egyetlen telefonfülkéjét közlik vele, hogy Davy pár napja sztrókot kapott, ezért a lány csapot-papot hátrahagyva odautazik hozzá. A keresztapja közvetlen ügyvéd barátja ismerteti vele a férfi kérését, hogy ő legyen a kunyhója és megtermett szürke macskája, Murr gondnoka, így az állat halála esetén minden vagyon rá szállna. Mina végül egy szívtelen összeesküvés kellős közepén találja magát, ami nemcsak az ő és Murr életét, hanem a szigeten élő összes ember megélhetését bajba sodorja. 

Örült a lelkem, hogy hosszú idő után végre újra macskás történetet olvashattam. Annak pedig még jobban, hogy az események karácsony közeledtével játszódtak. Állatbarátoknak remek olvasmány lehet az ünnepekre. De nem csak emiatt. Ami engem igazán megfogott, az a titokzatos légkör volt, ami az egész regényt körbeölelte. Egyik titkot a másik követte, fokozatosan bontakoztak ki előttünk a múlt eseményei. Nagyszerűen fel volt építve a cselekmény, rengeteget agyaltam rajta. Bár kívülről egy könnyed, kellemes hangulatú kötetnek tűnhet, a látszat kicsit csal. Persze bőven tartalmaz megmosolyogtató, sőt egyenesen humoros jeleneteket, mélyebb mondanivalója van. Eleve az alapszituáció is megrendítő, az ok, amiért Minának vissza kell térnie gyerekkora szeretett helyszínére, és ahogy haladunk előre a könyvben, egyre több akadály gördül elé. Legjobban a sziget mondavilága bűvölt el, ami köré a történet épült, hogy hogyan jött létre Morgelyn, és hogyan vigyázott Murr a védelme alatt állókra. Ebből is kitűnik, hogy nem egy egyszerű egerészről van szó. 

Mina karakterét kezdetben nem igazán tudtam hová tenni, sokat bizonytalankodott, de ahogy kezdett megjönni a bátorsága és a sarkára állt, úgy vált egyre szimpatikusabbá. Szerettem, ahogyan kiállt mindenkiért, és elkezdett kötődni a szürke szőrgombóchoz, nagyon aranyosak voltak együtt. A szigetlakókat is kedveltem, mindegyikük igazi egyéniség volt és megvolt a maguk szerepe, mégis összetartó közösséget alkottak a történtek hatására, és egy emberként álltak ki Davyért. Murrt szívem szerint addig ölelgettem volna, míg dorombolva el nem szundít a karomban. Fel nem foghatom, hogy képes bárki ártani egy ártatlan, szeretettel teli lénynek. A tengerparti környezet elvarázsolt, olvasás közben szinte éreztem az orromban a hanga, a rekettye és az iringó illatát, és összefutott a nyál a számban a finomabbnál finomabb sütemények említésére. 

Bár nem tartalmazott túl sok karácsonyi jelenetet, az én szívemet megérintette a Macska a fagyöngy alatt. Remekül bemutatta, hogy ha küzdünk azért, amit akarunk, akkor végül célt érünk. Csipetnyi romantikával és misztikummal teliszórt édes-bús kötet, ami beférkőzik a szívekbe karácsony környékén. Ajánlom azon olvasóknak, akik szeretnék egy rejtélyes cicával tölteni az ünnepeket, és tapasztalták, mennyi nehézségen kell átküzdenünk magunkat az életben. Ám mindez kevésbé számít, ha érezzük a hátunk mögött a családunk, a szeretteink maximális támogatását. A jövő karácsonyt én biztosan velük és egy új Lili Hayward könyvvel töltöm, idén év végén pedig a legszebb ünnepeket kívánom mindenkinek! 

Pontszám: 10/8 

Idézetek a könyvből 

"Körbenézek az embereken, akiket alig ismerek, mind beszél, vitatkozik, a telefonján nézeget dolgokat. Biztos megvannak a saját problémáik, de mind itt vannak, és készek rá, hogy harcoljanak az otthonukért, egy öregemberért, a macskájáért és a kunyhójáért." 

"- Az anyám imádta a karácsonyt - mesélem. - A családja Magyarországról származott, és gyerekkorában az volt a szokás, hogy kitették a csizmájukat az ablakpárkányra, hogy Szent Miklós megtöltse édességgel. Úgyhogy gyerekkoromban egyszer kiraktam a gumicsizmámat, és reggel, amikor felébredtem, tele volt csokival. 

Jem nevet. 

- Vicces lehetett az édesanyád. 

- Az volt." 

"Meséltem már neked, Mina, a téli napforduló estéjéről? Ez az az este, amikor az óév bukdácsolni kezd, de az új még nem született meg; az este, amikor az idő nem folyik, hanem tócsába összegyűlik, és minden, ami csak lehetséges, egyszerre létezik. (...) Amikor a viharszellemek kirontanak az öbleikből, és egy éjszakára a tenger szellemei és a föld szellemei együtt lakomáznak és táncolnak a szélben, egészen a hajnali kakasszóig..."

"Miközben megmosakszom az oroszlánlábas kádban, arra gondolok, hogy ez a hely engem is a maga képére formál. A sziget vizet vesz a lélegzetem párájából, hajszálakat a fejemről, sót a könnyeimből, vasat a véremből, és belehímzett engem is a szőttesbe, amit az előttem itt élt emberek hagytak hátra." 

"- Murr... - suttogom. Válaszul betölti az elmémet az óceán és a föld végtelen dala, és egy villanás alatt végre megértem, mit is próbáltak elmondani nekem Davy meséi. Hogy minden lépéssel, amit megteszünk, megváltoztatjuk a földet, de az is megváltoztat minket. A föld emlékszik ránk, ahogyan nekünk is emlékeznünk kell rá." 

Ha megtetszett a könyv, a libri.hu-n megrendelheted. Katt a bannerre az oldal alján!