Matt Haig: A Boy Called Christmas - A fiú, akit Karácsonynak hívnak

Vajon a Télapó is volt kisfiú? Kik voltak a szülei? És hogyhogy nem öregszik? Miért titokban oson be a házakba? És mióta repülnek a szarvasok?! Kik azok a koboldok, és egyáltalán, milyen egy Igazmondó Glimpli?

Ha ezek a kérdések régóta fúrják a te oldaladat is, ez a könyv neked szól. Végre mindent megtudhatsz, méghozzá a leghitelesebb forrásból! Készen állsz, hogy megismerd Nikolas kalandokkal, hóval, csupa lehetetlennek hitt dologgal (és még több hóval) teli történetét? Akkor kezdődjék a karácsonyi varázslat!

„A tündérmese és a népmese lenyűgöző, varázslatos keveréke."

Francesca Simon.

„Matt Haig visszacsempészi a karácsonyba az önfeledt boldogságot."

Jeanette Winterson.

Könyvadatok 

Oldalszám: 270 oldal 

Kiadó: Kolibri 

Kiadás éve: 2016 

Fordító: Magyari Andrea 

Sorozat: A fiú, akit Karácsonynak hívnak 1. 

Régóta terveztem már elolvasni Matt Haig könyvét. Arra nem emlékszem, mikor és hogyan jött velem szembe először, csak azt tudom, hogy igencsak felkeltette az érdeklődésemet. Rosszat nem is hallottam róla, szinte kivétel nélkül mindenki dicsérte. Így hát amikor ráakadtam a könyvtárban, nagyon megörültem neki, rögtön ki is kölcsönöztem. Egyébként is a karácsonyi témájú kötetek között nézelődtem, jobbkor nem jöhetett volna szembe velem. 

A tizenegy éves Nikolas szerény körülmények között él az erdőben favágó apjával. A férfinak keményen kell dolgoznia, hogy legalább ételt tudjon tenni az asztalra, és még így is a létminimum alatt tengődnek. De Nikolas nem különösebben bánja, ő mindennél jobban szereti az apját és a répababáját, amit édesanyja készített neki nem sokkal a halála előtt. Egy nap egy vadász menti meg őket a rettenetes medvétől, ami az anyja vesztét okozta, majd este megjelenik az ajtajuk előtt. Anders pénzszerzési lehetőséget kínál Nikolas apjának: ha csatlakozik a király küldöttségéhez, és kézzel fogható bizonyítékot szereznek arra, hogy Koboldfalva a valóságban is létezik, gazdag ember lesz belőle. Joel nem habozik sokat, elindul a vadásszal és néhány társával, fiát pedig utálatos nővére felügyeletére bízza. Nikolas azonban egy idő után úgy dönt, nem szenvedi el tovább Karola néni gonoszságait, és apja keresésére indul. Mikával, egy sajtra éhező egérkével a zsebében vág neki a hosszú útnak, hogy végül megbizonyosodjon róla, szeretett koboldjai nem csupán a mesékben léteznek. 

A fiú, akit Karácsonynak hívnak, szívmelengető ünnepi olvasmány. Nem kell viszont karácsonynak lenni ahhoz, hogy kézbe vegyük és elmélyedjünk a csodákban. Ha a hétköznapokban vágyunk egy csipetnyi varázslatra, akkor is tökéletes választás. Olvasás közben melengette a belsőmet, mint egy puha takaró, és egyben sokkolt is, hiszen nem tudsz mindig betakarózni. Az élet nem mindig csupa móka és szórakozás, néha megcsap a valóság hűvös szele, emlékeztetve arra, hogy a jó nem létezik a rossz nélkül. Remekül egyensúlyba állította az író a két oldalt, mindkettőt kellően drasztikusan ábrázolta. Ahhoz képest, milyen léleksimogató mondanivalója van a történetnek, nem fukarkodott hitelesen megmutatni a magányt és a szegénységet, amiben Nikolas tengődik, bár ő egész életében soha egyetlen percre sem felejtette el, honnan jött. A kis lénye szó szerint beragyogja a lapokat, nem hagyta, hogy az átélt szörnyűségek megkeserítsék a jövőjét. Mindenki életébe szeretetet és boldogságot akart csempészni, akárcsak megboldogult édesanyja, és tiszteltem ezért a hozzáállásért. Maga az elképzelés miatt, hogy hogyan alakult ki a Télapó kultusza, és ki volt egyáltalán a múltban ez a később nagyhasú idegen, megérdemel egy óriási piros pontot a szerző. A fejezetek nem túl hosszúak, könnyen lehet haladni az eseményekkel, és senkinek nem okoz gondot Nikolas bőrébe képzelni magát olvasás közben. 

Na de az Igazmondó Glimpi megér egy misét. Azóta sem tudok napirendre térni fölötte. Mi az, hogy egy ilyen kedvesnek álcázott könyvecskében trollfejeket robbantgatunk le a helyükről?! Csak pislogtam kerek szemekkel, azt hittem rosszul látom a sorokat vagy rossz könyvet olvasok. A börtönös jelenet különösen kiütötte nálam a biztosítékot. Sajnálom, Igazmondó Glimpi, emiatt kapsz tőlem egy hatalmas fekete pontot. Nem sejtettem, hogy a glimpik ekkora rosszcsontok tudnak lenni (Elkobozni tőlük az összes daruhájat!), de Nikolas végül rájuk is pozitív hatást gyakorolt. Mika, a kisegér nagyon aranyos volt, ahogy folyton a sajton járt az esze, és a koboldokat is kedveltem. Itt pont az ellentettjüket mutatják kezdetben annak, amilyen valójában a természetük, de persze közöttük is léteznek jószívűbbek, akiket nem tört meg a negatív elnyomás. A rénszarvasokat is szerettem, természetesen Villám volt a kedvencem. Az igazságszolgáltatása Karola nénivel szemben jogos és vicces volt, de attól még nem kevésbé undi. 

Karácsony apó története garantáltan beférkőzik mindenki szívébe és ünnepi hangulatba öltözteti. Mesébe burkolt valóság, jó szándékba és drámába bugyolálva. Matt Haig neve összeforrt nálam a karácsony szellemével. Imádtam az egész pereputtyot, Nikolast, a koboldokat, a rénszarvasokat, a pergő cselekményt és a szórakoztató, cuki illusztrációkat. Fogadjátok szívetekbe velük a karácsony csodáját, és mindig nézzétek meg, ki kopogtat az ajtótokon! Ha kedves az életetek, ne engedjétek be a glimpiket akkor, mikor daruháj van náluk! Bár az ünnepek miatt ők is tehetnek kivételt. 

Pontszám: 10/9 

Idézetek a könyvből 

"- A hit néha éppen annyit ér, mint a tudás." 

"Ha ugyanis hiszünk valamiben, nem kell látnunk ahhoz, hogy tudjuk, létezik." 

"Most már tudta, hogy bármilyen rossz dolog esik is meg az emberrel, az élet megy tovább. Még akkor is, ha a legnagyobb szörnyűség történik. Úgyhogy inkább megfogadta, ha felnő, olyan lesz, mint az anyukája. Boldog, vidám, kedves ember akart lenni, aki tele van életörömmel. 

Így tudja ugyanis legjobban megőrizni az édesanyja emlékét." 

"A legrosszabb dolog a világon az, ha elveszítjük azt, akit szeretünk. Olyan, mintha egy láthatatlan verembe esnénk, és csak zuhannánk, zuhannánk, és sose lenne vége. A világot ugyanis azok teszik barátságos és biztonságos hellyé, akiket szeretünk, és ha hirtelen örökre eltűnnek, semmi sem tűnik többé barátságosnak és biztonságosnak." 

"Márpedig annak útja-módja, hogy egy képtelen dolgot elképzelhetővé tegyünk, nem logikán meg okoskodáson keresztül vezet. Dehogy. Csakis azáltal képzelhető el, hogy hiszünk benne. A hit maga a módszer. Ha az ember hisz magában, és szorult belé némi varázserő, akkor képes megállítani az időt, kiszélesíteni egy kéménylyukat, de még a világot is körülutazni egyetlen éjszaka alatt." 

Ha megtetszett a könyv, a libri.hu-n megrendelheted. Katt a bannerre az oldal alján!