Mintha csak tegnap történt volna, hogy 2017. május 2-án megírtam az első bejegyzést, és megnyitotta kapuit a Lapozz bele! blog. Tudom, óriási közhely, de tényleg villámgyorsan elrepült ez az egy év, és még most sem fogtam fel igazán, hogy már az oldal első születésnapját ünnepeljük.
Tény, hogy kezdetben nem volt túl népszerű a blog, az első négy hónapban azt is kisebb csodaként éltem meg, ha 10-20 ember elolvasta az írásaimat, de nem adtam fel. Idővel rájöttem, hogyan tudom minél több érdeklődőhöz eljuttatni a bejegyzéseimet a különböző közösségi oldalak és csoportok segítségével, és nem győztem ámuldozni, amikor az addigi látogatottsági adatok ugrásszerűen megnövekedtek. Mégsem voltam teljesen elégedett, úgy éreztem, valamin még változtatnom kellene, így néhány hét után az oldal kisebb-nagyobb stílusváltáson esett át. A kezdeti szürke-rózsaszín dizájnt lecseréltem a mostani kékre (amit remélem, senki sem bán), és sokkal több figyelmet kezdtem szentelni az értékeléseimre. Eleinte nem volt könnyű, sokáig kerestem a hangomat, miközben néha elmerültem a jobbnál-jobb blogok tengerében. A magánéletemben is történtek változások, visszaültem például az iskolapadba, hogy elsajátítsak egy új szakmát (ami jelenleg is folyamatban van), hozzátartozókat, ismerősöket vesztettem el és új barátokat szereztem ebben a folyton változó világban. Voltak rossz napjaim, amikor azt gondoltam, nem éri meg folytatni, és abbahagyom az egészet, akármennyire is szeretem. De szerencsére mindig sikerült túljutnom a holtpontokon, és mára megtaláltam végre önmagamat a blogolásban. Kialakítottam a saját stílusomat, a Lapozz bele! igazi arculatot, formát öltött ez alatt a 365 nap alatt. Rengeteg időt, energiát fektettem bele, de minden egyes perc, amit ráfordítottam, megérte. Csakis pozitív visszajelzéseket kaptam a munkámért cserébe, amiket olvasva méterekkel repkedtem a talaj felett. A szívem majd' kiugrik a helyéről örömömben egy-egy elismerő megnyilvánulás láttán, ilyenkor érzem igazán, hogy érdemes csinálni. Hobbiként, mentsvárként indult, ám valami teljesen mássá, sokkal nagyobbá nőtte ki magát. Hivatássá, szenvedéllyé, megszállottsággá vált számomra a blogolás, és a jövőben is igyekezni fogok, hogy ugyanúgy belecsempésszem lelkem darabkáit az írásaimba, ahogyan most teszem.
Természetesen a támogatóim nélkül nem tartanék ott, ahol jelenleg vagyok, tehát engedjétek meg, drága Olvasóim, hogy kifejezzem Nektek hálámat, amiért időt szántok arra, hogy végigböngésszétek a bejegyzéseimet. Köszönöm a kedves szavaitokat, a kedveléseket, megosztásokat, feliratkozásokat és minden jót, amit Tőletek kaptam! Nem is sejtitek, mennyi erőt és bátorságot öntötök belém ezáltal. Remélem, ezután is velem tartotok, és találtok majd nálam olyan olvasnivalókat, melyek elnyerik a tetszéseteket. Szeretnék köszönetet mondani a kiadóknak is, név szerint a Lettero, Ciceró, Kossuth, Athenaeum és Fumax Kiadónak és munkatársaiknak a recenziós példányokért és a kedvességükért. Köszönöm a sok szép könyvet, amit eljuttattak hozzám, és a bizalmat, hogy érdemesnek találtak rá, hogy leírjam róluk a véleményemet! Köszönet illeti továbbá a szerzőket is, Izolde Johannsent és Gregus Gábort, akik felkértek, hogy olvassam el a könyveiket, és értékeljem őket. Köszönöm a megtiszteltetést és az interjúkat, örök emlék marad! Drága Vikim, Te sem maradhatsz ki a felsorolásból. Annyi mindennel tartozom Neked, hogy egy kezemen meg sem tudom számolni, szóval az a minimum, hogy itt is elrebegek egy köszönömöt. Köszönöm a mindennapos beszélgetéseket, hogy mindig ki tudom veled vesézni az aktuális olvasmányomat, hogy ugyanolyan The 100-mániás vagy, mint én, a nyereménykönyvet, és hogy szereztél nekem Raziel könyvjelzőt, amikor nem tudtam eljutni a Könyvfesztiválra. Boldog vagyok, hogy megismertelek (még ha személyesen nem is találkoztunk eddig), erről a több száz üzenet is tanúskodik Molyon.
Ez alatt az egy év alatt összesen 85 bejegyzés született, és 22.210 alkalommal látogattátok meg az oldalt, az öt legnépszerűbb bejegyzés a következő lett:
De nem is szaporítom tovább a szót, elérkeztünk végre a legizgalmasabb részhez. Blogszülinap természetesen nem múlhat el nyereményjáték nélkül, ezúttal két ajándékkal is készültem. Az első könyv, amit hazavihettek, Viki barátnőm felajánlásából a Köd és harag udvara Sarah J. Maas tollából, ami a Tüskék és rózsák udvara sorozat második része, míg a másik nyeremény Holly Black Átokvetők trilógiájának harmadik kötete, a Fekete szív. (Mindkét könyv ünnepi szeretetpéldány, a Könyvmolyképzős szeretetcsomagok ajándékaként, és készülök még melléjük egy kis meglepivel. ;))
Ha szeretnétek megnyerni valamelyik könyvet, nem kell mást tennetek, mint:
-> lájkolni a blog Facebook oldalát
-> a blogon a jobb oldali sávban feliratkozni a rendszeres olvasók közé
-> ha ezzel a két dologgal kész vagytok, kitölteni ezt azt egyszerű Google űrlapot:
A játék május 30-ig, szerda éjélig tart, kizárólag magyarországi címre postázok.
Eredményhirdetés június 1-jén, pénteken várható, a nyertest e-mailben fogom értesíteni, és a blogon egy új bejegyzésben is közzéteszem a nevét.
Még egyszer köszönöm, hogy velem tartottatok ebben az emlékezetes egy évben, és sok szerencsét kívánok a nyereményjáték résztvevőinek! :)
Boldogat! ^^
VálaszTörlésKöszönöm! ^^
TörlésSzia! Köszönöm szépen a lehetőséget! Boldog Blogszülinapot! :)
VálaszTörlésSzia!
TörlésÉn köszönöm a részvételt! Sok szerencsét kívánok! :)
Szia! Köszönöm szépen a részvételt :) Boldog szülinapot :)
VálaszTörlésSzia!
TörlésÉn köszönöm, hogy játszol! :) Sok szerencsét! :)
Boldog blogszülinapot! :)
VálaszTörlésKöszönöm! :) Sok szerencsét! :)
TörlésKöszönöm a lehetőséget, remélem még sokáig olvasható lesz a blogod. Boldog szülinapot
VálaszTörlésÉn köszönöm, hogy játszol! Sok szerencsét kívánok! :)
TörlésBoldog Blogszülinapot! :)
VálaszTörlésKöszönöm! :) Sok szerencsét! :)
TörlésBoldogat :)
VálaszTörlésKöszönöm! :)
Törlés