Becca Fitzpatrick - Crescendo

Nora tudhatta volna, hogy az élete messze nem tökéletes. Bár a barátja, Folt egyben a szó szoros értelmében vett őrangyala is (aki a rangja ellenére minden, csak nem angyali), a dolgai mégsem állnak jól. Először is ott a nyári iskola, és mint egy rémálomban, régi ellensége, Marcie Millar lesz a laborpartnere. Aztán meg Folt is mintha minden ok nélkül egyre távolabb kerülne tőle. Mindennek a tetejébe Norát lidércálmaiban és különös látomásaiban újra és újra kísérti apja meggyilkolása. 
Ahogy Nora elveti józan esze tanácsait, és egyre mélyebbre ás apja halálának rejtélyében, felmerül benne a kérdés, hogy Nephil vérvonalának is köze van-e a dologhoz – azonban ez csak még sötétebb árnyékot vet a kapcsolatára (vagy inkább annak hiányára) Folttal. Vajon Folt többet tud, mint amit elárul? Miért tűnik mindig úgy, hogy meg szeretné akadályozni Norát a válaszok kiderítésében? És ha Folt valóban az őrangyala, miért van Nora élete mindig veszélyben? 

Könyvadatok: 

Fordító: Miks-Rédai Viktória 

Oldalszám: 392 

Kiadó: Könyvmolyképző 

Kiadás éve: 2011 

Sorozat: Hush, Hush - Csitt, csitt #2 



A sorozat első részéről, a Csitt, csitt-ről írt értékelésemet IDE kattintva megtekintheted. 

Ez a sorozat hatalmas kérdőjel számomra, mert még mindig nem tudom, hányadán állok vele. Nem mondhatom, hogy semennyire sem fog meg, de azt sem, hogy teljes mértékben meg vagyok vele elégedve - valahol a kettő között helyezkedik el. A "szeretlek is, meg nem is" kategóriába tartozik nálam, és a folytatásban a "nem is" - rész érvényesült jobban. 

A Csitt, csitt-re még ráfoghattam, hogy azért kidolgozatlan, mert Becca Fitzpatrick első könyve, de a Crescendóval más a helyzet. Valamilyen fejlődést vártam, azt, hogy megugorja az első rész szintjét, de néha úgy éreztem, többet táncolok visszafelé, mint amennyit előre haladok. 

Nora és Folt immár két hónapja járnak, de a boldogságuk nem tart sokáig. Folt egyre többet lebzsel Nora ősellensége, Marcie Millar körül, és nem hajlandó elárulni a lánynak, miért. Nora ezért szakít vele, és a két lány háborúskodása folytatódik, de Nora nem képes elfelejteni az őrangyalát. Minél többször látja Marcie-t Folttal, annál jobban összetörik, és a helyzetét tovább rontja, hogy feltűnik a színen egy régi gyerekkori barátja. Scott ráadásul nefil, és nincs tudatában annak, hogy halhatatlan. Egy nap Nora egy borítékot kap egy gyűrűvel és egy üzenettel, mely szerint a Fekete Kéz ölte meg az apját. Minden gyanú Foltra terelődik, de vajon tényleg ő áll a dolgok mögött? És mi köze van Marcie apjának Norához? 

Azt el kell ismernem, hogy a prológus nagyon ütősre sikeredett, mivel rögtön egy gyilkosság kellős közepébe csöppentem. Már az első kötetben kíváncsi voltam rá, hogyan halt meg Nora apja valójában, és végre választ kaptam erre a kérdésre. Bár a gyilkos kilétére csak a történet végén derül fény, nekem végig fogalmam sem volt, ki áll mindennek a hátterében. Az írónő hagyta, hogy a sötétben tapogatózzak, hiszen a tettes olyasvalaki volt, akire nem számítottam volna. A Fekete Kéz rejtélye is nagyon betalált nálam. Csak az utolsó előtti oldalon jöttem rá, kicsoda, és milyen szerepet játszik Nora életében. 

De hiába a jó történetvezetés, a karakterekkel továbbra sem vagyok kibékülve. Szinte semmilyen fejlődést nem mutatnak, ugyanolyan kiforratlanok, mint a Csitt, csitt-ben. Mintha megint csak elém lettek volna hajigálva, és elvárták volna, hogy kedveljem valamennyiüket. Nora eddig abszolút közömbös volt számomra, de most úgy tűnt, mintha szerepet cserélt volna Vee-vel. Abba mostanra beletörődtem, hogy Vee ilyen lökött, és már nem akartam tőle minden percben a falra mászni - ezt a hatást itt Nora érte el nálam. Kb. a könyv feléig, amíg amolyan se veled, se nélküled-viszonyban voltak Folttal, és állandóan féltékenykedett, néha legszívesebben kirángattam volna a lapok közül, hogy jól megmondjam neki a magamét, hogy ne drámázzon annyit, és ne hibáztasson mindig másokat, mert ő keresi magának a bajt. Scott-tal se nagyon tudtam mit kezdeni, mert nem tudtam eldönteni, hogy melyik csapatban játszik. Marcie-t végig utáltam, Folt pedig ugyanúgy megőrizte a titokzatosságát, sőt, most talán még kevesebbet árult el magáról. Végig bizonytalanságban tartott, semmiben sem lehettem biztos vele kapcsolatban, de megőrizte a neki szánt helyet a szívemben. 

A könyv egyébként nagyon függővéges, csak meresztettem a szememet, annyira hirtelen ért véget. Emiatt mindenképpen olvasni fogom a folytatást, és továbbra is reménykedem, hogy a szereplők előbb-utóbb egyensúlyba kerülnek a történettel. 

Pontszám: 10/7 

Nézőpont: E/1, múlt idő, Nora szemszögéből 

Kedvenc karakter: még mindig Folt 

Kiknek ajánlom: akik már olvasták az első részt 

Idézetek a könyvből 

"A fény távol tartja a képzeletbeli szörnyeket." 

"- Csak tudod, a legtöbb rosszfiú valójában nem akarja, hogy megváltsák. Nekik jó, ha rosszak." 

"- Ha feltúrod a múltat, azzal nem változtatod meg, csak újra át kell élned." 

"Soha nem éreztem bűnnek, ha veled vagyok. Ez az egyetlen dolog, amit helyesen tettem. Te vagy az egyetlen dolog, amit helyesen tettem." 

"- Néha rossz dolgoknak kell történni, hogy később a jók is megtörténhessenek."