Ebben a lírai, lebilincselő, díjnyertes regényben semmi sem az, aminek látszik, és minden nyom újabb kérdésekhez vezet.
Taylor Markhamet tizenegy éves korában elhagyja az édesanyja. Tizennégy évesen megszökik a bentlakásos iskolából, ám egy rejtélyes idegen a keresésére indul, és visszaviszi. Most, tizenhét évesen Taylor nem túl lelkes vezetője az iskolai titkos társaságnak, aminek a Városiakkal és az odalátogató Kadétokkal vívott éves harca épp most veszi kezdetét. Idén azonban a Kadétokat Jonah Griggs vezeti, akinek átható tekintetét Taylor nem sokáig tudja kerülni. Ráadásul Hannah, az egyetlen felnőtt, akiben Taylor megbízik, váratlanul eltűnik. Ha Taylor össze tudja rakni a Hannah által hátrahagyott nyomokat a feltáruló igazság nemcsak múltjának kérdéseire ad választ, de a jövőjét is megváltoztatja.
Könyvadatok:
Fordító: Benedek Dorottya
Oldalszám: 312
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2017
Sorozat: -
"Ahogy Kadét csapata végigkocogott a Jellicoe Roadon, és csizmájuk a földet verte, mindent elpusztítva, ami az útjukba került, Jude Scanlon észrevette a sérült pipacsokat. Mintha öt lett volna, megtörve, formájukat veszítve, darabjaik az előtte haladó fiú csizmájának talpához ragadva; visszafordíthatatlan állapotban. Valami rejtélyes okból kifolyólag elfogta a szomorúság, és ekkor történt, hogy meglátta a lányt a földút túloldalán. Szeme a végtelen bánat tükre, világosbarna haja ragyogott a napfényben, ami áthatolt a fák lombján. A fiú mintha csak egy szellemet látott volna, valamiféle jelenést, mely egész éjjel kísértette. Másnap azon kapta magát, hogy tanítás után visszamegy ugyanoda, zsebében öt maggal. Aztán térdre ereszkedve életében először elültetett valamit."
Gyanútlanul nézegettem a könyvheti megjelenéseket, amikor egyszer csak ráakadtam erre a könyvre. A borító egyből megfogott, szerelem volt első pillantásra. Gyönyörű, mégis kicsit hátborzongató. De nem csak a külső miatt figyeltem fel rá. A fülszöveg ugyanúgy felkeltette a kíváncsiságomat, így hát nem sokat tétováztam, gyorsan előrendeltem. Aztán csak olvastam és olvastam, és már csak azt vettem észre, hogy elfogyott az összes oldal.
A Jellicoe Road nem véletlenül díjnyertes mű. Egy remekül felépített és kidolgozott, különleges hangulatú regény, ami mágia nélkül is megbabonázza az olvasót. Igaz, a tartalom alapján én valami másra számítottam, de amit kaptam, az sokkal több, mint amit vártam. Már a második oldalon foglyul ejtett, és nem is engedett el a végéig. Az utolsó 140 oldalt egyhuzamban, megállás nélkül faltam be, annyira magába szippantott, közben pedig darabokra törte a szívem.
A könyv lényegében két történetet mesél el, ezért az eleje kicsit kusza és zavaros. Rögtön egy autóbaleset kellős közepén találjuk magunkat a múltban, amelyben két család frontálisan ütközik a Jellicoe Roadon, és csak a gyerekek, Narnie, Webb és Tate élik túl. A velük egykorú Fitz menti meg őket, később pedig megismerkednek egy Kadéttal, Jude-dal, így veszi kezdetét ötük barátsága, nemsokára azonban újabb tragédia árnyékolja be az életüket.
A múltat felváltva olvashatjuk a jelennel, ami 22 évvel a baleset után játszódik. Itt a tizenhét éves Taylor Markham próbál boldogulni, akit az anyja 11 éves korában magára hagyott. A lányt Hannah fogadta be, de amikor a nő eltűnik, Taylort nem hagyja nyugodni a dolog, és egyre több mindent derít ki mindkettejük múltjáról. Eközben a Jellicoe Iskola titkos tanácsának vezetőjeként is helyt kell állnia, hogy a másik iskolákhoz tartozó Kadétok és Városiak ne szerezzenek tőlük újabb területeket.
A történet tehát eléggé összetett, két szálon fut, amik végül egybefonódnak, és értelmet adnak mindennek. A részleteket kellő alapossággal dolgozta ki az írónő, és ha nagyon odafigyel az ember, a töredékekből ki tudja rakni az egészet, és rájön, ki kicsoda valójában. A könyv egy igazi hullámvasút, tele van érzelmekkel. Vannak benne könnyedebb részek, ilyenkor boldog voltam és szárnyaltam, de legtöbbször fájó szívvel olvastam az öt barát tragikus történetét.
A karakterek teljesen élethűek, a mellékszereplőket ugyanúgy kedveltem, mint a főhősnőt. Taylor szeszélyes, makacs és lobbanékony, de a helyén van a szíve. Ugyanolyan nehéz terheket cipel, mint Jonah, a Kadétok vezetője, akinek szintén nincs könnyű élete. Szerettem a közös jeleneteiket, a csipkelődéseiket és a romantikus pillanatokat is, amik ugyan kicsit betettek a területekért vívott harcoknak, de mindenképpen felüdülést jelentettek a sok szörnyűség közepette.
Igazi gyöngyszem ez a realista ifjúsági regények között, örülök, hogy a magamének tudhatok belőle egy példányt. Kedvenc lett, és csak annyit tudok még hozzáfűzni: emberek, olvassátok! Higgyétek el, megéri.
Nézőpont: E/1, jelen idő, Taylor szemszögéből
Kedvenc karakter: Hannah
Kiknek ajánlom: 16 év felett mindenkinek
Gyanútlanul nézegettem a könyvheti megjelenéseket, amikor egyszer csak ráakadtam erre a könyvre. A borító egyből megfogott, szerelem volt első pillantásra. Gyönyörű, mégis kicsit hátborzongató. De nem csak a külső miatt figyeltem fel rá. A fülszöveg ugyanúgy felkeltette a kíváncsiságomat, így hát nem sokat tétováztam, gyorsan előrendeltem. Aztán csak olvastam és olvastam, és már csak azt vettem észre, hogy elfogyott az összes oldal.
A Jellicoe Road nem véletlenül díjnyertes mű. Egy remekül felépített és kidolgozott, különleges hangulatú regény, ami mágia nélkül is megbabonázza az olvasót. Igaz, a tartalom alapján én valami másra számítottam, de amit kaptam, az sokkal több, mint amit vártam. Már a második oldalon foglyul ejtett, és nem is engedett el a végéig. Az utolsó 140 oldalt egyhuzamban, megállás nélkül faltam be, annyira magába szippantott, közben pedig darabokra törte a szívem.
A könyv lényegében két történetet mesél el, ezért az eleje kicsit kusza és zavaros. Rögtön egy autóbaleset kellős közepén találjuk magunkat a múltban, amelyben két család frontálisan ütközik a Jellicoe Roadon, és csak a gyerekek, Narnie, Webb és Tate élik túl. A velük egykorú Fitz menti meg őket, később pedig megismerkednek egy Kadéttal, Jude-dal, így veszi kezdetét ötük barátsága, nemsokára azonban újabb tragédia árnyékolja be az életüket.
A múltat felváltva olvashatjuk a jelennel, ami 22 évvel a baleset után játszódik. Itt a tizenhét éves Taylor Markham próbál boldogulni, akit az anyja 11 éves korában magára hagyott. A lányt Hannah fogadta be, de amikor a nő eltűnik, Taylort nem hagyja nyugodni a dolog, és egyre több mindent derít ki mindkettejük múltjáról. Eközben a Jellicoe Iskola titkos tanácsának vezetőjeként is helyt kell állnia, hogy a másik iskolákhoz tartozó Kadétok és Városiak ne szerezzenek tőlük újabb területeket.
A történet tehát eléggé összetett, két szálon fut, amik végül egybefonódnak, és értelmet adnak mindennek. A részleteket kellő alapossággal dolgozta ki az írónő, és ha nagyon odafigyel az ember, a töredékekből ki tudja rakni az egészet, és rájön, ki kicsoda valójában. A könyv egy igazi hullámvasút, tele van érzelmekkel. Vannak benne könnyedebb részek, ilyenkor boldog voltam és szárnyaltam, de legtöbbször fájó szívvel olvastam az öt barát tragikus történetét.
A karakterek teljesen élethűek, a mellékszereplőket ugyanúgy kedveltem, mint a főhősnőt. Taylor szeszélyes, makacs és lobbanékony, de a helyén van a szíve. Ugyanolyan nehéz terheket cipel, mint Jonah, a Kadétok vezetője, akinek szintén nincs könnyű élete. Szerettem a közös jeleneteiket, a csipkelődéseiket és a romantikus pillanatokat is, amik ugyan kicsit betettek a területekért vívott harcoknak, de mindenképpen felüdülést jelentettek a sok szörnyűség közepette.
Igazi gyöngyszem ez a realista ifjúsági regények között, örülök, hogy a magamének tudhatok belőle egy példányt. Kedvenc lett, és csak annyit tudok még hozzáfűzni: emberek, olvassátok! Higgyétek el, megéri.
Pontszám: 10/10
Nézőpont: E/1, jelen idő, Taylor szemszögéből
Kedvenc karakter: Hannah
Kiknek ajánlom: 16 év felett mindenkinek
Idézetek a könyvből
"Valaki később megkérdezte tőlünk:
- Nem csodálkoztok azon, hogy senki nem járt arra hamarabb?
Csodálkozni?
Hát nem tudod, mi történik, amikor azt látod, hogy a szüleidet fekete hullazsákokba teszik a Jellicoe Roadon, mintha csak a szemetet szednék össze?
A csodák meghalnak."
"- Tudod, mikor jön a következő vonat Yassbe? - kérdeztem.
- Menj a pokolba! - felelte, de tekintetéből magányos félelem sugárzott, és nem tudtam nem rá nézni.
- Már voltam ott. Hidd el! Túlértékelik."
"Többet ér valaki, ha van, aki gyászolja?"
"Emlékszem a szeretetre. Erre mindig emlékeztetnem kell magam. Különös, hogy feledkezhet meg az ember mindenről, kivéve azokról, akik valaha szerették. Talán ezért olyan nehéz túljutniuk az embereknek a szakításokon. Nem a fájdalom az, ami megnehezíti, hanem a szeretet."
"Mi van, ha sosem mondhatom el neki, hogy én mindig is tudtam, hogy különleges, és ezért viselkedtem vele olyan szörnyen? Mert az ekkora életerővel rendelkező emberek a frászt hozzák rám. Elérik, hogy jobb ember akarjak lenni, amikor tudom, hogy ez nem lehetséges."
Ha megtetszett a könyv, IDE kattintva megrendelheted!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése