Taliát egy átok sújtja… Jack megtöri az átkot.
Mondták nekem, hogy óvakodjak attól az átkozott orsótól, de ez annyira elbűvölő volt, annyira hipnotikus…
Aznap csak egy kis kalandra vágytam, ezért léptem meg a turistacsoporttól. De találni egy kómában lévő várost, benne egy állati dögösen kinéző, alvó kiscsajjal, na ez nem éppen az volt, amire számítottam.
Ugyanott ébredtem, de egy egészen más időben – egy vadidegen csókja ébresztett fel.
Én nem azért csókoltam meg, hogy segítsek rajta. Néha csak úgy csókolózik az ember.
Nem tudtam, hogy aztán ez fog történni. Most aztán alaposan benne vagyok a pácban, mivel az apám, a király engem okol, hogy romlásba döntöttem az országunkat. Nincs más választásom, mint elszökni innen, méghozzá ezzel a közemberrel!
Most aztán jól megszívtam: itt van a nyakamon ez a gügye királykisasszony, plusz a bőröndje, tele az ékszereivel… Az egyetlen jó hír: a szüleim totál ki lesznek kattanva!
Képzeld el, hogy párkapcsolati gondjaid vannak. Aztán zárd az ajkad egy kábultan szunyókáló egyénéhez, akiről aztán kiderül, hogy idestova 316 éves az illető. Vajon egy csók átsegíthet mindenen – akár az időn is?
Könyvadatok:
Fordító: Balogh Eszter
Oldalszám: 376
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2012
Sorozat: -
Alex Flinn öt évvel ezelőtt teljesen levett a lábamról A szörnyszívűvel, így nem volt kérdés, hogy erre a könyvére is sort kerítek valamikor. De hiába vágtam bele nagy reményekkel, azt kell mondjam, sajnos nem varázsolt el annyira, mint szerettem volna.
Az alapsztorit szerintem nagyjából mindenki ismeri, mivel ez egy Csipkerózsika-feldolgozás, modern környezetbe ültetve. Mesebeli főhősnőnk, Talia egy királylány, Eufrázia hercegnője az 1700-as években, akit a keresztelője napján a gonosz boszorkány, Malvolia átokkal sújt. Az átok szerint a hercegnő a tizenhatodik születésnapja előtt megszúrja az ujját egy orsóval, és álomba szenderül országának többi lakójával együtt, amíg az igaz szerelem csókjától újra fel nem ébred. Mivel az átok megvalósul, ez csak háromszáz évvel később következik be, amikor egy amerikai fiú, Jack véletlenül rábukkan Eufráziára. A barátjával, Travisszel úgymond betörnek a kastélyba, ahol Jack megtalálja az alvó Taliát, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve megcsókolja. Talia felébred, és rádöbben, hogy átaludt három évszázadot, és ezért az apja haragjával is szembe kell néznie. Nem marad más választása, el kell érnie, hogy az idegen fiú beleszeressen. De nincs könnyű dolga, ugyanis Jack egy másik korból érkezett, nem herceg, és Talia csak púpot jelent a hátán - ráadásul Malvolia is tovább szövi a háttérben a szálakat.
A történettel alapvetően nem volt gondom, sőt, az különösen tetszett, hogy két különböző korszakot gyúr egybe. Remekül érzékelteti, hogy több száz év alatt mennyit fejlődött és változott a világ, és hogy a régi kor emberének nem lenne könnyű alkalmazkodnia a XXI. századi életviszonyokhoz. Voltak benne viccesebb jelentek és jó pillanatok, de a karakterekkel sajnos eléggé meggyűlt a bajom. Főleg Taliával. Néha legszívesebben sikítva elhajítottam volna a könyvet, mint ő a mobiltelefont, annyira sok volt. Értem én, hogy királykisasszony és csodaszép, és hogy tisztában is van ezzel, de a könyökömön jött ki, hogy minden ötödik oldalon arról kell olvasnom, hogy milyen bájos és gyönyörű. Ha nem lett volna ennyire elszállva magától, és egy picivel több szerénységet szorított volna bele az írónő, talán még kedveltem is volna. (Talán.) Így azonban folyton csak idegesített, és a végén sem lett sokkal szimpatikusabb. Jack sem került közel hozzám, de őt egy fokkal jobban bírtam, amiért elviselte Taliát, és nem hagyta benne a slamasztikában.
Összességében véve nem egy rossz mesefeldolgozás ez, és ha a szereplőket sikerült volna megszeretnem, akár még az öt csillagot is megadtam volna neki. Így viszont marad a nyolc pont, és a remény, hogy a jövőben nem kell öntelt királylányokról olvasnom.
Pontszám: 10/8
Nézőpont: E/1, jelen idő, váltott szemszög - Talia és Jack Kedvenc karakter: -
Kiknek ajánlom: mesekedvelőknek
Idézetek a könyvből
"Bármelyik épeszű herceg inkább választana olyan menyasszonyt, aki szeplős vagy nagy horgas orra van, mint egy olyat, aki bármelyik pillanatban kómába eshet."
"- Lazítanod kéne kicsit - mondja Jack.
- Lazítani? Semmi szoros nincs rajtam."
"- Az én időmben - kezdi -, az emberek nemigen tudtak mást csinálni, mint beszélgetni. Nem volt televízió. Nem volt telefon, sem olyan, mint amilyet a zsebeben hordasz, sem olyan, amilyen az asztalon van. Nem volt mozi és nem voltak autók. Tehát beszélgettünk. Megtanultam, hogy bárkivel lehet beszélgetni, feltéve, hogy kitalálod, miről beszélgetne veled szívesen."
"Engem mindig is imádtak. De azért imádtak, mert királykisasszony voltam. Vajon úgy is imádni fognak, ha egyszerűen csak Talia vagyok?"
"– Mi volt a neve Talia festészettanárának?
Ránézek a nőre.
– Mi van, ha nem emlékszem?
Sötét pillantással mér végig.
– Az igaz szerelem emlékszik."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése