Hán sarja Adrián, röviden Ád, Zordonföld uralkodóházának sarja, a Szürke Farkas vérvonalának őrzője. Gyógyításra képezték, nagy varázserővel rendelkezik és bosszúra szomjas. Sokáig bujkálnia kellett, mivel egy gyilkosságsorozat veszélybe sodorta az egész birodalmat, most azonban kevés választja el attól, hogy végezzen az öldöklések felelősével, Elán kegyetlen királyával. Hamarosan gyötrő kérdéssel kell szembenéznie: képes-e az erejét a gyógyítás mellett pusztításra is használni?
Lángszín Szonja egy delphi kocsmáros lánya, a tarkóján különös mágusjellel, amiért egyesek képesek tűvé tenni érte a Hét Királyságot, sőt talán az egész világot is. Amikor hajtóvadászat indul ellene, Szonja úgy véli, hogy a dolognak több köze van a szabotőr tevékenységéhez, semmint a születéskor kapott átkához. Szonja ugyanis robbantó a bányában, aki lelkében sárkányokkal társalog. Nem kaphatják el, ezért kénytelen menekülni.
Ád és Szonja útja a hatalmas birodalom különböző szegleteiből indul, de miután Elánban összetalálkoznak, minden megváltozik. Nem csak egymást menthetik meg oly módon, ahogy soha nem gondolták volna, de talán még a reményt is felébreszthetik a kietlen vidéken.
A Lángvető nagy ívű és lélegzetelállító fantasy a többszörös New York Times Bestseller írónő, Cinda Williams Chima tollából, aki ezzel végre Magyarországon is bemutatkozik. Gonosz erők és bizonytalan próbálkozások ütköznek meg, sárkányok sziluettje hasítja az égboltot, barátok és váratlan szövetségesek fognak össze, titokzatos mágusok járják a vidéket, és még egy császárnő is készülődik valahol a távolban, minden tengereken túl.
Könyvadatok:
Fordító: Török Krisztina
Oldalszám: 410
Kiadó: Agave
Kiadás éve: 2017
Sorozat: Shattered Realms - Megrendült királyságok #1
Kezdettől fogva hadilábon állok ezzel a könyvvel. A megjelenése után kerülgettem egy darabig, mert egyrészt vonzott, másrészt viszont nem tudtam eldönteni, nekem való-e. Nem éreztem azt a bizonyos szikrát kettőnk között, ezért arra jutottam, egy ideig hanyagolom. Picit el is feledkeztem róla, néhány hete azonban belebotlottam pár pozitív kritikába, amik megerősítettek abban, hogy érdemes adni neki egy esélyt. Így került hát hosszas tanakodás után a kezeim közé a Lángvető, amelynek gyönyörű külsejébe egyből beleszerettem - ám a belsejéről sajnos ugyanez már nem mondható el.
Az első két rész borítói
A történet két szálon fut: az egyik főhősünk Ád, a tehetséges varázsló, akinek édesapja meggyilkolása után bujkálnia kell. Szülőhazájától távol, a rettegett Elánban telepedik le, hogy kitanulja a gyógyítás csínját-bínját. Az év legnagyobb részét az iskolában tölti, nyáron pedig útra kel, hogy az ellenség sorait ritkítsa. Amikor a nyomára akadnak, menekülni kényszerül üldözői elől, de közben csak egyetlen cél lebeg a szeme előtt: elpusztítani a királyt, aki mindenáron ki akarja irtani a családját.
Másik főszereplőnk Szonja, a különleges lány, aki elég korán megtapasztalja országa és uralkodója kegyetlenségét. Gyerekkora óta a bányában robotol, de amikor Hőnsóvár Gerhárd a szeme láttára mészárolja le a barátait, megelégeli az elnyomást, és csatlakozik a lázadókhoz. Veszélyes partizánakciókat hajt végre, míg nem egy nap a katonák rájönnek, hol rejtőzködik. Akarata ellenére magukkal cipelik, és mindent meg akarnak tudni a tarkóján lévő mágusjelről, ami születése óta kizárólag bajt hoz a fejére.
Meglehetősen nehezen lendültem bele a történetbe. Az első néhány oldal után csak pislogtam bambán, fogalmam sem volt, mi miért történik és éppen hol vagyok. Az írónő azt sem várta meg, hogy felocsúdjak, rögtön belökött az események sűrűjébe. Annyi mindent zúdított rám hirtelen, hogy úgy éreztem, belefulladok az információk tengerébe. Sokáig csupán evickélni voltam képes, és a "furcsa", magyarosított nevek sem segítettek. Mintha nem is egy high fantasybe, hanem egy magyar népmesébe csöppentem volna, és nem tudtam eldönteni, sírjak vagy nevessek ezen. Minimum kétszáz oldal kellett, hogy túllépjek az első megrázkódtatásokon, de a kötet felétől fordult a kocka. Amint képbe kerültem, és a helyükre rakosgattam a dolgokat, elkezdtem élvezni a regényt. Egy csodálatos, egyedi, tökéletesen felépített világ tárult elém, amit Cinda Williams Chima aprólékos munkával teremtett meg. A kezdeti elveszettségem ellenére imádtam az itt töltött pillanatokat. Az akciódús, szövevényes cselekmény gondoskodott arról, hogy egy percig se unatkozzak. A végére teljesen belemerültem, és tágra nyílt szemmel faltam az oldalakat. Sosem álltunk meg, mindig történt valami váratlan, vagy kiderültek olyan dolgok, melyektől majdnem lefordultam a székről meghökkenésemben. Van itt minden, ami szem-szájnak ingere: sötét titkok, baljós látomások, töméntelen mágia, vakító robbanások, vérszopó papok, és még egy sárkány is akad. Utóbbi felbukkanását kibírhatatlanul vártam, és szerencsére nem kellett csalódnom.
A szereplőkkel egyáltalán nem volt problémám. Mindegyik karakter erős, már-már valóságos, és magának követeli a figyelmet. Még a mellékszereplők is lélegzetelállító elevenséggel lettek megalkotva. Szerettem, hogy Ád és Szonja ennyire hasonlítanak egymáshoz, ám míg Ádot viszonylag elég jól kiismerhetjük, addig Szonja esetében csak a felszínt kapargatjuk. Mindketten rengeteget szenvedtek a kegyetlen, velejéig gonosz Gerhárd király miatt, de nem törtek meg, hanem felvették a kesztyűt, ki így, ki úgy. Ád a gyógyító tapasztalatával és képességeivel igyekszik közel kerülni hozzá, Szonja pedig robbantásokkal próbálja aláásni a tekintélyét. A sorsuk egy ponton egybefonódik, és onnantól nem tudnak elválni egymástól. Az írónő nagyon szépen összevezette a két szálat, bár a romantikus részt kicsit elkapkodta. Annyit se tudtam kinyögni, "nyekk", ezek ketten máris összejöttek. Ezt leszámítva viszont nagyon édesek együtt, és teljes szívemből drukkoltam nekik, hogy sikerrel járjanak.
Mellékszereplők közül Lillát emelném ki. Vagány, talpraesett csaj, ugyanakkor számító is. Minden helyzetet próbál az előnyére fordítani, nem egyszer rúgja szét a rosszfiúk hátsóját, és menti meg Ádot. Számtalan lehetőség rejlik még benne, ugyanúgy, mint Sors Rendelben, aki egy kiismerhetetlen alak, és ha jól sejtem, a továbbiakban is fog nekünk meglepetést okozni.
A Lángvető tehát a kezdeti nehézségek ellenére teljesen elvarázsolt és magába szippantott. Borzasztóan örülök, hogy végül is nem mentem el mellette, mert akkor lemaradtam volna erről a lenyűgöző történetről, és az hatalmas hiba lett volna. A letaglózó befejezés után tűkön ülve várom a szintén káprázatos borítójú folytatást. Remélem, valamikor a közeljövőben lehetőségem lesz olvasni.
Pontszám: 10/9
Nézőpont: E/3, múlt idő, váltott szemszög - Ád és Szonja
Kedvenc karakter: Ád
Kiknek ajánlom: high fantasy-fanok előnyben
Idézetek a könyvből
"- Ilyen a bűntudat - bólintott az apja. - Úgy fest, mindig van belőle bőven, hogy jusson mindenkinek. Csak azok nem érzik, akik tényleg bűnösek."
"- A szeretet sok szenvedés és nyomorúság forrása, rengeteg veszteséget okoz az embernek. Nincs annál rosszabb, mint vásárra vinni a lelked és a bőröd azzal, hogy szeretsz valakit. S ugyanakkor nincs annál jobb sem, és mondhatom, hogy megéri a kockázatot."
"- Meghalni könnyű, mágusfi - túrt bele a hajába Levendula. - Életben maradni sokkal nagyobb és nehezebb feladat."
"(...) a szerelem csak arra jó, hogy az ember kiszolgáltassa a szívét, és összetörjék."
"- A reményt nem lehet szabályokkal kordában tartani, vagy keserű tapasztalásokkal letörni. Egyszerre áldás és átok."
Ha megtetszett a könyv, IDE kattintva megrendelheted!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése