A tizenhat éves, színes bőrű Starr kettős életet él: az egyik világa a gettó, ahol felnőtt, a másik pedig a menő, külvárosi elitgimi. A két élete közti egyensúly akkor bomlik meg, amikor Starr szemtanújává válik, ahogy legjobb barátját, a fegyvertelen Khalilt lelövi egy rendőr. Minden, amit Starr ezek után mond, felhasználható ellene: tönkreteheti a helyet, ahol él, önmagára és szeretett családjára is veszélyt jelent.
A történetet a Black Lives Matter-mozgalom inspirálta, amely az afroamerikaiakkal való egyenlő bánásmódért küzd. Ebben az izgalmas és erőteljes regényben megismerhetünk egy fiatal lányt, aki pontosan ezért harcol.
Angie Thomas Jacksonban, Mississippi államban született és nőtt fel; jelenleg is ott él. Korábban rappelt, legnagyobb sikereként tartja számon, hogy megjelent róla egy cikk (képpel együtt) a Right-On tinimagazinban. Kreatív írást tanult a Belhaven Egyetemen és egy nem hivatalos diplomával is rendelkezik hiphopból. Mai napig rappel, ha kedve tartja. A The Hate U Give az első regénye. A könyvből a Fox készít filmet George Tillman rendezésében, és Amandla Stenberg (Az éhezők viadala) főszereplésével.
Könyvadatok:
Fordító: Benedek Leila
Oldalszám: 420
Kiadó: Gabo
Kiadás éve: 2017
Sorozat: -
A gyűlölet, amit adtál már a magyar megjelenése előtt foglalkoztatott. Megszámlálhatatlan alkalommal futottam bele a külföldi könyves blogokon, ahol mindenki kivétel nélkül dicsérte, így amikor beharangozták, hogy érkezik itthon is, tudtam, hogy valamikor muszáj sort kerítenem rá. Akkor még nem értettem, mire fel ez a nagy felhajtás körülötte, de most végre nyilvánvalóvá vált, hogy egyáltalán nem alaptalanul vívta ki az olvasóközönség elismerését.
A regény egy igencsak nehéz, a mai világban sajnos még mindig jelen lévő témát, a rasszizmust járja körül és annak hatásait mutatja be egy tizenhat éves, színes bőrű lány szemén keresztül. Starr egy bulin találkozik rég nem látott gyerekkori barátjával, Khalillal, ám nem sok idejük marad beszélgetni, mivel egy lövöldözés miatt el kell tűnniük. Khalil felajánlja, hogy hazafuvarozza a lányt, de hamarosan meg kell állniuk egy rendőrautó feltűnése miatt. A fehér járőr elég durván jár el az igazoltatás során, és amikor Khalil kinyitja a kocsiajtót, hogy megkérdezze, jól van-e Starr, a rendőr feltételezve, hogy fegyverért nyúl, lelövi a fiút Starr szeme láttára. A lány számára nem ez az első eset, hogy látja egy barátját meghalni, ugyanis tíz évesen már szemtanúja volt a barátnője meggyilkolásának. A szülei akkor átíratták egy magániskolába, ahová feketék alig járnak, ezért Starrnak olyan érzése van, mintha kettős életet élne: a gettóban keménynek kell lennie, hogy túléljen, míg a fehérek között igyekszik visszafogni magát, de néha így is előítéletesek vele szemben. A tragédia után fél, hogy kiderül, ő a szemtanú, emiatt először nem mer beszélni, később viszont rájön, hogy ha igazságot akar Khalilnak, igenis ki kell nyitnia a száját, hogy ne bűnözőként és drogdílerként emlékezzenek a rendőr hibájából ártatlanul meghalt legjobb barátjára.
Ez a könyv nem egy sétagalopp, de az első mondatától az utolsóig imádtam. Lenyúlt a lelkem mélyére, megragadta és jól megmozgatta az érzelmeimet. A rasszizmus mellett olyan komoly témák kapnak benne helyet, mint az esélyegyenlőség, a rendőri brutalitás, az igazságtalan igazságszolgáltatás és az összetartozás. Angie Thomas szépítés nélkül tárja elénk, milyen az élet a gettóban, ahol mindennaposak a bandaháborúk és drogdílerek uralják az utcákat. Remekül rávilágít, hogy milyen előítéletekkel kénytelenek szembesülni a mai napig a feketék, csupán azért, mert más a bőrszínük. Egy kemény, kegyetlen világba enged bepillantást, ahol folyamatosan rettegni kell, hogy mikor találja el őket egy eltévedt golyó, vagy mikor tartóztatják le őket azért, mert nem fehérnek születtek. Az arcunkba tolja a durva igazságot, mégsem kizárólag erről szól a történet. Bőven akadnak benne boldog pillanatok, amik tökéletes összhangot alkotnak a drámaibb jelenetekkel. Az ilyen részeknél csak úgy árad az oldalakról a szeretet és a támogatás, egyszerűen csodálatra méltó az az összetartás, ami a feketék között van. Sokszor akkor is a családtagjaiknak tekintik az ismerőseiket, ha nincs köztük vérségi kapcsolat, és baj esetén csapot-papot otthagyva rohannak, hogy segítsenek a másiknak.
A karakterek erősek, elszántak, vibrál bennük az élet. Starr személyisége igazán összetett, kemény, bátor csaj, aki hatalmas változásokon megy keresztül. Próbálja egymástól elkülöníteni az iskolai és a gettóbeli életét, és mindent megtesz, hogy a két énje még véletlenül se keveredjen. Tart tőle, hogy mit fognak szólni egymáshoz a barátai, részben emiatt is fél szót emelni Khalilért, de ráébred, hogy ő az egyetlen, aki megvédheti az emlékét, és egyre szenvedélyesebben veti bele magát a tüntetésekbe. Megtanul kiállni önmagáért és másokért, foggal-körömmel harcol az elnyomás ellen. Vele együtt a családját is hamar megkedveltem, sok megmosolyogtató jelenettel és bölcsességgel gazdagodhattunk általuk. Starr és Chris (aki egyébként fehér) pedig nagyon aranyos párt alkotott, drukkoltam nekik, hogy túljussanak a köztük feszülő ellentéteken.
A gyűlölet, amit adtál tehát bekerült a kedvenc olvasmányaim közé. Egyszer feldobott a csúcsra, máskor lerántott a mélybe, de minden percéért hálás vagyok. Igazi ritkaság az ifjúsági regények között, amely megmutatja, mekkora ereje lehet a hangnak és a csendnek egyaránt. Aki egyszer a kezébe veszi, garantáltan nem fogja elfelejteni.
Pontszám: 10/10
Nézőpont: E/1, jelen idő, Starr szemszögéből
Kedvenc karakter: Starr
Kiknek ajánlom: mindenkinek
Idézetek a könyvből
"Láttam már ilyet ezerszer: lelőnek egy feketét, csak azért, mert fekete, és elszabadul a pokol. RIP-posztok a Twitteren, képeket osztanak meg a Tumblr-en, aláírásokat gyűjtenek. Mindig azt mondtam, ha tanúja leszek valami hasonlónak, én leszek a leghangosabb, és gondoskodom róla, hogy a világ megtudja, mi történt.
Most én vagyok az az ember, aki túlságosan fél ahhoz, hogy beszéljen."
"(...) néha akkor is elromlanak a dolgok, ha mindent jól csinálunk; a lényeg, hogy soha ne adjuk fel a jót."
"Régen anya szavainak ereje volt. Ha ő mondott valamit, az úgy is volt. De ha két ember előtted leheli ki a lelkét, a szavak már semmit sem jelentenek."
"Mi értelme a szólásszabadságnak, ha csendben maradsz azokban a pillanatokban, amikor nem lenne szabad?"
"- A bátorság nem azt jelenti, hogy nem félsz, Starr - mondja. - Azt jelenti, hogy szembeszállsz ezzel a félelemmel, és te pontosan ezt csinálod."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése