A HOLTAK NEM BESZÉLNEK. ÉS HA MÉGIS?
Patrick Fort szélsőségesen zárkózott, briliánsan okos és Asperger-szindrómás. Gyerekkora óta megszállottan kutatja, hol a határ élő és holt között.
Amikor Patrick orvostanhallgató lesz, csak ő veszi észre, hogy a boncolási gyakorlatra megkapott holttesttel valami nem stimmel. Szerinte kizárt, hogy a férfi halálát betegség okozta volna. Sőt mintha az elhunyt fontos titkot szeretne a tudomására hozni.
Miután Patrick nyomozni kezd, a kérdések egyre sokasodnak. Vajon lesz ideje megfejteni a 19-es holttest rejtélyét, mielőtt őt is örökre elhallgattatják?
Az utóbbi évek egyik legokosabb, egyszerre bizarr és mélyen emberi pszichothrillere.
Könyvadatok:
Fordító: Siklós Márta
Oldalszám: 408
Kiadó: Lettero
Kiadás éve: 2017
Sorozat: -
Kezdjük ott, hogy fogalmam sem volt, hogy ez a könyv egyáltalán létezik. Még csak nem is hallottam róla, és Molyon sem jött velem szembe. Így aztán hatalmas meglepetésként ért, amikor kaptam egy e-mailt a Lettero Kiadótól, amiben az őszi újdonságaikat ajánlották figyelmembe. Gyorsan át is böngésztem a listát, és hosszas tanakodás után e kötet mellett döntöttem, mert nagyon megtetszett a fülszövege alapján, és egyébként is szerettem volna már egy idegtépő pszichothrillert olvasni. Milyen jó, hogy rá esett a választásom!
A 19-es holttest egy szokványos krimi - nem szokványos főszereplővel. A tizennyolc éves Patrick Fort Asperger-szindrómás. Édesapja elvesztése óta megszállottan kutatja, hol a határ élet és halál között. Hogy választ találjon a kérdésre, beiratkozik az egyetemre anatómiát tanulni. Mikor csoporttársaival elkezdik felboncolni a számukra kijelölt elhunytat, Patrick döbbenetes felfedezést tesz. Szerinte ugyanis a tizenkilences holttest halálát nem szívelégtelenség okozta, hanem meggyilkolták. Hogy bebizonyítsa igazát, nyomozni kezd, ám ezzel nem várt események láncolatát indítja el. Az életére törnek, ezért menekülni kényszerül, miközben olyan impulzusok érik, amelyek változásra késztetik.
A tartalom mellett a borító is jelentős mértékben növelte a regény iránti érdeklődésemet. Mérföldekkel szebb a külföldiekhez képest, és a színek is passzolnak egymáshoz. Nekem nagyon bejön a fehér alapon fekete-piros kombináció, remekül illik hozzá. A rajta lévő orvosi eszközök, valamint a vércseppek azt sugallják, hogy itt bizony egy kemény és brutális történetről van szó. És ez így igaz. Belinda Bauer egy hihetetlenül izgalmas és hátborzongató pszichothrillert alkotott. Zseniálisan szövi a szálakat, nincs benne egyetlen felesleges mozzanat vagy mondat sem, minden precízen a helyére van illesztve. Alapos leírásokat kapunk a kórházak működésétől kezdve, a kómás betegek állapotán át a boncolási folyamatokig. A legapróbb részleteket is, mint például egy szemgolyó kivétele vagy kar lefűrészelése, lézerpontosan ábrázolja. Nem finomít a rideg tényeken, nyers valójában tálalja őket elénk. Emiatt néha tányérnyira kerekedett szemeket meresztettem, de élveztem az összes pillanatát. Olyannyira, hogy olvasás közben egy nap, amikor nem kerültem egy méteres távolságnál közelebb a könyvhöz, úgy éreztem, mintha én is elvesztettem volna valamelyik végtagomat. Olykor azon is elfelejtettem agyalni, ki lehet a tettes, annyira beszippantott és magával sodort. Csak amint fejbe kólintott az igazság, akkor jöttem rá, hogy hopp, már megoldódott az ügy. És ha ez még nem lenne elég, az írónő arra is képes volt, hogy bedobjon két újabb csavart a végén, amitől totálisan padlót fogtam. Bámulatosan vezette a cselekményt.
A karakterei egyszerű, hétköznapi emberek, mégis mindannyian tele vannak élettel. Az eseményeket több szemszögből élhetjük át, ezáltal beleláthatunk valamennyi szereplő fejébe, és jobban megérthetjük, mit miért tesznek. Tetszett, hogy nem egy átlagos főhőst választott, ami igazán rendkívüli. Patrick a betegsége miatt máshogy gondolkodik, vélekedik a dolgokról. Számára teljesen természetes, ha ABC sorrendben rakja a szendvicsébe a hozzávalókat, és spontán elmosogat bárki otthonában, ha koszosak az evőeszközök. Kicsit zárkózott, és nem mindig érti a társai viselkedését, de elképesztően okos, és mindenki másnál hamarabb átlátja az összefüggéseket. A különcsége ellenére - vagy épp emiatt - hamar belopta magát a szívembe. Szerethető, és ami a legfontosabb, fejlődőképes karakter, hatalmas utat jár be a történet végére. A másik kedvencem Meg volt, aki egy jószívű, tündéri lány. Ott segít, ahol kell, és kezdetben ugyan nem tudja hová tenni Patricket, de nem fordul el tőle, próbálja megérteni. Nem úgy, mint a fiú anyja, Sarah, akinek elege van belőle. Egyrészt megértettem, hogy nincs könnyű dolga a gyerekével, másrészt viszont fel nem foghattam, miért ilyen elutasító. Sokáig nem voltam képes zöld ágra vergődni vele, először azt hittem, féltékenységből hibáztatja Patricket, hiszen ő inkább az apjához állt közelebb, ám amikor megvolt az utolsó, mindent eldöntő fordulat, hirtelen összeállt a kép, és értelmet nyertek az apró mozaikdarabkák. Ezen kívül a holttestünk is "mesél" arról, milyen volt kómában lenni a halála előtt, és mi történt vele valójában, valamint ott van még a Tracy-Mr. Deal-Mrs. Deal háromszög, ami szintén érdekes ága a sztorinak. Tracy, a haszonleső nővérke karakterét elsőre kicsit feleslegesnek éreztem, de sokkal szorosabban kapcsolódik a regény többi részéhez, mint elsőre gondoltam. Hármójuk sorsának alakulása igencsak a képzeletünkre lett bízva, bár én szívesen kaptam volna konkrét válaszokat az őket illető kérdésekre.
A 19-es holttest nem csak kívülről, belülről is megvett magának. Belinda Bauer tudja, mitől döglik a légy. Minden oldalon pattanásig feszíti a húrokat, miközben egyetlen percre sincs megállás. Mesterien megírt pszichothriller, amit csakis ajánlani tudok a műfaj szerelmeseinek. Legalább egyszer megéri elolvasni.
Nagyon köszönöm a könyvet a Lettero Kiadónak!
Pontszám: 10/10
Nézőpont: E/3, múlt idő, több szemszög
Kedvenc karakter: Patrick
Kiknek ajánlom: thriller- és krimi-kedvelőknek
Idézetek a könyvből
"Olyan gyorsan és kegyetlenül senki nem utasítja el a másságot, mint a gyerekek."
"Ha magamat sem tudom rávenni, hogy felébredjek a saját álmomból, mi lesz, ha kiáltani sem fogok tudni, amikor majd kell? Vagy ha mégis tudok kiáltani, de nem hall meg senki? Mi lesz, ha egyszerűen elmennek a mély, sötét kút mellett, és eszük ágában sem lesz lenézni, bármennyire elszántan kiabálok is?"
"- Vannak a halálnál rosszabb dolgok is."
"Vajon hogy halhat meg ilyen könnyen az ember, ha egyszer ennyire nehéz széttörni?"
"A dolgok nem szűnnek meg létezni csak azért, mert az ember nem látja őket. Mindig megvannak valahol."
Ha megtetszett a könyv, IDE kattintva megrendelheted!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése