A tizenhat éves Evangeline „Evie” Greene irigylésre méltó életet él – mígnem rémisztő hallucinációi támadnak. Amikor egy apokaliptikus esemény megtizedeli louisianai szülővárosának lakosságát, megölve mindenkit, akit szeret, Evie rájön, hogy a hallucinációk voltaképpen a jövőre vonatkozó látomások voltak – amelyek továbbra sem szűntek meg. Az életéért küzdő és válaszok után kutató lány kénytelen segítséget kérni a lápvidék rossz oldalán élő osztálytársától, Jack Deveaux-tól. De egyedül egyikre sem képes.
A meglehetősen hosszú bűnlajstrommal rendelkező Jack, a maga komisz vigyorával és kirívó viselkedésével, nem olyan fiú, akivel Evie barátkozni szokott. Bár egyszer már gúnyt űzött Evie-ból és mindabból, amit képvisel, Jack most mégis vállalja, hogy megvédi a lányt. Evie tudja, hogy nem bízhat feltétel nélkül a fiúban, de vajon képes lesz neki ellenállni, ha egyszer letörli a képéről azt a komisz vigyort?
A meglehetősen hosszú bűnlajstrommal rendelkező Jack, a maga komisz vigyorával és kirívó viselkedésével, nem olyan fiú, akivel Evie barátkozni szokott. Bár egyszer már gúnyt űzött Evie-ból és mindabból, amit képvisel, Jack most mégis vállalja, hogy megvédi a lányt. Evie tudja, hogy nem bízhat feltétel nélkül a fiúban, de vajon képes lesz neki ellenállni, ha egyszer letörli a képéről azt a komisz vigyort?
Kiben bízhat Evie?
Könyvadatok:
Fordító: Szoboszlay Anna
Oldalszám: 480
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2014
Sorozat: The Arcana Chronicles - Az Arkánum Krónikák #1
Kresley Cole neve sokatoknak ismerősen csenghet. Az ő tollából származik a nagysikerű Halhatatlanok alkonyat után sorozat, amelynek egyik kötetét egy kedves barátnőm jóvoltából év elején volt szerencsém elolvasni. Akkor bebizonyosodott számomra, hogy az írónő igencsak gazdag képzelőerővel rendelkezik, ezért nagyon vártam, hogy a fiatalabb korosztálynak szánt Méreghercegnőt a kezembe kapjam. Egyébként is régóta szemeztem vele, csupa szépet és jót hallottam róla, és nem mellesleg a kedvenc műfajom, a disztópiák táborát erősíti. Szóval a megérzéseim azt súgták, imádni fogom - és valóban így lett.
Ez a könyv egy igazán különleges gyöngyszem a mai ifjúsági regények között. Már a kezdés sem mondható átlagosnak, hiszen egyből a történet végére csöppenünk, és egyfajta visszaemlékezésként ismerhetjük meg főhősnőnk életét. Evie Greene-nek látszólag mindene megvan. Gyönyörű, népszerű, gazdag, és a suli legmenőbb fiújával jár. Egyvalamit azonban senki sem sejt: hogy a nyarat egy elmegyógyintézetben töltötte. Borzalmas látomások gyötrik a világvégéről, és rettenetes rémálmokkal kell megküzdenie éjszakánként. A kezelés alatt gyógyszerekkel vissza tudja szorítani a szörnyűségeket, de az iskolapadba visszaülve minden kezdődik elölről. A helyzetet tovább bonyolítja az, hogy új osztálytársat kap. Jackson Deveaux nem a kedvességéről, hanem a bűnlajstromáról híres, a lány mégis vonzódni kezd hozzá. Amikor valóra válnak a látomásai, és bekövetkezik az apokalipszis, Evie kizárólag a fiúra számíthat, hogy túléljék a megpróbáltatásokat. Ám a hallucinációi a Villanást követően sem szűnnek meg, sőt, a tudatában felerősödő hangok megmagyarázhatatlan, természetfeletti jelenségre utalnak. Néhány évszázadonként ugyanis a tarot kártya lapjai életre kelnek, hogy ádáz harcokat vívjanak egymással.
Kresley Cole lehengerlő stílussal gyúrta egybe a disztópia és fantasy elemeket. Zseniális húzás volt tőle, hogy a tarot kártyát választotta a regény alapjául. Engem mindig izgalommal vegyes csodálkozással töltöttek el ezek a lenyűgöző lapok. A paklit köztudottan jóslásra használják, az írónő azonban egészen egyedi funkciót szánt nekik. Itt valódi, hús-vér fiatalok testesítik meg a kártyalapokat, akik a tarot huszonkét aduja, vagyis a Nagy Arkánumok különleges képességeivel rendelkeznek. Az első kötetben ennek kb. feléről hull le a lepel, a többiek kiléte egyelőre titokban marad előttünk. Az egész könyvet misztikus és rejtélyes aura lengi körül, alig tudunk meg belőle valamit. Emiatt erősen tartottam attól, hogy a befejezésre megkopaszodom, mivel sokszor már a hajamat téptem, amiért nem kaptam választ a kérdéseimre. Néha teljesen belefeledkeztem, és észre sem vettem az idő múlását, annyira izgalmas és pörgős. Mindvégig fenntartotta a figyelmemet, és folyamatos agyalásra késztetett.
A szereplőkkel viszont akadt egy kis gondom. Evie-t kezdetben nem igazán tudtam hová tenni, kellett legalább kétszáz oldal, hogy megbarátkozzak vele. Nagyon ellentétes a karaktere, esetlen és sebezhető, ugyanakkor vagány és harcias is a maga módján. A Villanás után sokáig az anyjával él a biztonságot adó birtokukon, de amikor útra kel, a kinti világban tapasztaltak megszilárdítják a jellemét, és a történet végére totális átalakuláson megy keresztül. Szó szerint. Jacket viszonylag hamarabb megkedveltem, de az állandó hangulatváltozásaival nem egyszer akasztott ki. Igazi rosszfiú, akit tizennyolc éves korára megedzett az élet, és bőven kijutott neki a nélkülözésből. Egyáltalán nem egyszerű eset, egyszer gyengéd és védelmező, máskor pedig goromba és nyomulós, de mindig próbál vigyázni Evie-re, amit szerettem benne. A mellékszereplők közül még Matthew-t emelném ki, akit Jackhez hasonlóan nagyon sokszor és nagyon szívesen lecsaptam volna. Mindig mindennel tisztában volt, mégsem árult el szinte semmit. Az idegeimre ment a titkolózásával, és mind a tíz körmömet lerágtam miatta.
A Méreghercegnő tehát egy remekül felépített történet és egy magával ragadó sorozat nyitókötete. A brutális függővég miatt hihetetlenül kíváncsi vagyok a folytatásra, a Végtelen lovagra, ami még ennél is több izgalmat ígér. Amint lehetőségem lesz, lecsapok rá.
Pontszám: 10/10
Nézőpont: E/1, múlt idő, Evie szemszögéből
Kedvenc karakter: Jack
Kiknek ajánlom: a disztópiák és a fantasyk szerelmeseinek
Idézetek a könyvből
"Az ember addig tagadhatja, hogy elmebeteg, amíg csak akarja, de ha az anyjának papírja van róla – és kiderül, hogy volt már példa a családban az elmebetegségre –, neki annyi."
"– Valami drága parfümöt használsz? Még soha nem éreztem ezt az illatot.
– Nincs rajtam parfüm.
Úgy nézett rám, mintha azt hinné, hazudok.
– Olyan illatod van, mint a… loncnak.
– Nincs rajtam semmi.
– Ez az egyetlen vágyam."
"– Miért iszol ennyit? – kérdeztem.
– Veled aztán jó beszélgetni! – mondta, de amikor látta, hogy várom a válaszát, folytatta. – Mondj egy okot, miért ne.
– Káros az egészségre.
– Szerinted olyan sokáig élek majd, hogy az alkohol káros hatásaiba fogok belehalni? Erre iszom egyet!"
"– Tudhattam volna, hogy életben maradtál!
Leszállt a motorról, majd nekidőlt.
– Mégis miért, Evangeline?
– A hüllők és a férgek egész jól megúszták."
"A féltékenység szétmarcangolja a lelket."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése